Antifaces - Üveghegy dalszöveg (lyrics)
[Antifaces - Üveghegy dalszöveg lyrics]
Ahogy haladunk az álmunk felé
Mit el nem érünk sohasem tán
Nehidd hogy nincs már semmisem
Az üveghegy túl oldalán
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Tudod hogy nincs, nincs már időd
Te mégis küzdesz, hogy elérjed őt
Hogy megérintsd, érintsd, érintsd a nőt
Aki sírt érted, egy évvel ezelőtt
Mindig az fél, kinek van még miért
Mindig az gyűlöl, ki semmit sem ért
Mindig az ad, ki egy dolgot kért
Hogy sírhasson végre, valakiért
Sohasem adtam, ő mégsem sírt
Teher voltam, de mindig elbírt
Sohasem gyűlölt, ő semmiért
Szeretett engem, valamiért
Én még akartam hinni egy szebb világban
Én reménykedtem hogy jobb lehet
Én még érezni akartam az illatod
És megfogni a két kezed
Ez egy szerelmes szám is lehetett volna
Bár úgysem hallod, hisz messze vagy
Miért is van bárki mellettem
Ha egyszer úgy is cserben hagy
Hát tessék nyugodtan sorba állni
Csendesen mélyen a sírba szállni
És ha majd rájössz ott lenn
Hogy szebb volt itt fenn
Próbálj meg valahogy visszamászni
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Míg elhal egy szó, két élet elvész
Kérlek üzenj, ha végleg elmész
De én még állok és örökké várva
A napfényt nézem, ha visszatérsz
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Ahogy haladunk, az álmunk felé
Mit már elértünk egyszer talán
Nincs belőle semmisem
Az üveghegy túl oldalán
Agyamat szeli a szótlanok szava
Honvágyat érzek de merre van haza?
Sírnom is kéne, hát hol vagy baba?
Hazaértem, de nem várt anya
Mutass hát végre egy másik ajtót
Ahol belépve tényleg lenne béke
Ahol nem egy fal lenne a folyosó vége
És egyszerű is lenne csak hinni kéne
Ahol együtt lehetnénk nyugton végre
A halálon pedig egy jót röhögve
Meglennénk hívva egy újabb körre
Mely ismétlődne, mindörökre
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Ahogy haladunk, az álmunk felé
Mit már elértünk egyszer talán
Nincs belőle semmisem
Az üveghegy túl oldalán
Mit el nem érünk sohasem tán
Nehidd hogy nincs már semmisem
Az üveghegy túl oldalán
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Tudod hogy nincs, nincs már időd
Te mégis küzdesz, hogy elérjed őt
Hogy megérintsd, érintsd, érintsd a nőt
Aki sírt érted, egy évvel ezelőtt
Mindig az fél, kinek van még miért
Mindig az gyűlöl, ki semmit sem ért
Mindig az ad, ki egy dolgot kért
Hogy sírhasson végre, valakiért
Sohasem adtam, ő mégsem sírt
Teher voltam, de mindig elbírt
Sohasem gyűlölt, ő semmiért
Szeretett engem, valamiért
Én még akartam hinni egy szebb világban
Én reménykedtem hogy jobb lehet
Én még érezni akartam az illatod
És megfogni a két kezed
Ez egy szerelmes szám is lehetett volna
Bár úgysem hallod, hisz messze vagy
Miért is van bárki mellettem
Ha egyszer úgy is cserben hagy
Hát tessék nyugodtan sorba állni
Csendesen mélyen a sírba szállni
És ha majd rájössz ott lenn
Hogy szebb volt itt fenn
Próbálj meg valahogy visszamászni
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Míg elhal egy szó, két élet elvész
Kérlek üzenj, ha végleg elmész
De én még állok és örökké várva
A napfényt nézem, ha visszatérsz
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Ahogy haladunk, az álmunk felé
Mit már elértünk egyszer talán
Nincs belőle semmisem
Az üveghegy túl oldalán
Agyamat szeli a szótlanok szava
Honvágyat érzek de merre van haza?
Sírnom is kéne, hát hol vagy baba?
Hazaértem, de nem várt anya
Mutass hát végre egy másik ajtót
Ahol belépve tényleg lenne béke
Ahol nem egy fal lenne a folyosó vége
És egyszerű is lenne csak hinni kéne
Ahol együtt lehetnénk nyugton végre
A halálon pedig egy jót röhögve
Meglennénk hívva egy újabb körre
Mely ismétlődne, mindörökre
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Mindig az szép, mi semmit sem ér
Mindig az ad, ki sohasem kér
Mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
Mindig az szeret, ki benned él
Ahogy haladunk, az álmunk felé
Mit már elértünk egyszer talán
Nincs belőle semmisem
Az üveghegy túl oldalán