Bankos - Menekülő ember (km. Tibbah, Phat) dalszöveg (lyrics)

Impulzusainkat már átalakították
Egy mesterségesen létrehozott öntudat
Állapotában vagyunk, ami álomnak tűnik
A szegénység és nyomorúság egyre nő a faji
Egyenlőség és az emberi jogok nem léteznek
Transzba ringattak minket létrehoztak
Egy pusztuló társadalmat
Mindent elkövetnek azért
Hogy az öntudatot megsemmisítsék

Bankos:

Yo több, mint szép, s mint
Egy dugig tömött széf
Olyan itt a kép céltalanul
A teremben, mint páncél
Csak bolyongunk, boldondulnak értünk és
Épp az ég, a szépségünk mindennél, pont
Korlátok nélkül vetekszünk
Igy maradunk mi az állatok és ők a gondozók
A kertben, a ketrec mélyén megfigyelők


Lehallgatók, minden sarkon szem
A lépések kiterveltek
Bárhova bújok, kiben bizhatok, csak önteltek
Bármerre nézek igy nevelnek, túl
Csak az önző életek
Úgy csak én, nincs hős ha gyanakodni
Kezdenél, kábítani kezd minden rögtön
Ami történik, amit olvasol, börtön
Ahol kelsz
Fekszel, így válsz a birka ösztön
Visz a farkas elé, hizlal, csal
A házába, hisz a gazdád
A szépség torzul a szemem
Láttára ölt testet csak
A pénz vágja már az utat itt lent
A tudat helyett a dzsungel mélyén éles
Pengével, Hullatva, hullanak az
Unott halandók
Béke poraikra, mindent megtettek volna
Hogy legyen fordítva
De nem törődik, él a világ, csak
Megy tovább, úgy lát minket
Mint fát, utcát csak lép, ki tudja merre hová

Ref:
Yo, Bankos, a helyem keresem most is vele
Hogy
Tartok, csak fent érzem, nem hogyha lépek
Hogy itt szabad vagyok
Tibbah, izzadok testvér, a taromon a
Flinta, camouflage ba vedlek
Hogy szűnjön már a hajsza
Phat rohan, a végtelenbe visz az utam
Most a mindent vagy semmit ez a végső futam
A Bloose Broavaz meg a Kriminal B
Ki tudja merre csak
Erre várunk a tér közepén

Tibbah:

Hagyjatok, én elismerek mindenkit
Csak hagyjatok ha körbe vesznek
Megfojtanak a kérdő mondatok
Gondolhatod, hogy tele lehet a görbe sétabot
Mikor lehajtott fejjel, köztetek járkálok
Mint a városomon, füsttel siklok mámorosan
Annyi szempár les rám
Megtelne velük az auchan
Maradok a fal mellett, pontosan, szorosan
Ha megvan a szivárvány a
Csikkem rejtem gondosan
Élesen éhes vérmes tekintetek keresnek
Simán megkéselnek, örülnek pár ezresnek
Érzem a talajt magam
Alatt, síkosan nedvesnek
Tartozni nem akarok senkinek
Mert megkeresnek
Mindenhova beilleszkedek, hova kell
Ebben a korban
Részt veszek mindenben, lássák bent
Állok a sorban
Legalább a felszínen részemről
Minden rendben van, nem kell velem törődni
Meghúzom magam a sarokban

Ref

Phat
Itt a cucc, a lovét add, azt húzz a faszba
Szám letiltva, majd én
Hívlak, hogyha kellesz
Óra tikktakk pereg, az idő, szűk a város
Nincs hova bújjak bekebelez az utca, sarkon
Figyel, hogy szabaduljak
A 107 fénye kék, a tömeg 107
Vagy százféleképpen szétcibál
Egy fegyvernek látszó májkkal a
Kezében látod a szemében
Bezárul a kör, szűkül a
Szoba, elkobzott della
Ujjlenyomat, új ablaktól villan a
Vaku, zárul a cella
Rohan a világ, egyszer betépek, betépek
Úgyhogy lelépek, vissza se
Nézek, míg odaérek
Hol egy szebb napot megélek
Hova menekül az ember? Hol az a hely
Hol az a bolygó?
Ahol otthonra lel a sok bolyongólelkű
Hozzámhasonló, a jogodban áll hallgatni
Meg a

Bármi amit mondasz felhasználható
Védekezésból támadó
Zsernyák keze a nyakamon
Üdvözöllek a valóság sivatagában, ahol az
Élet a legdrágább szajré
A minden felett hatalom

Ref