Bankos - Te vagy (Kasko Mix) dalszöveg (lyrics)
[Bankos - Te vagy Kasko Mix dalszöveg lyrics]
Ki tudja, talán csak te meg én
Mi vagyunk, kiket egy utcába terelnek
És ahogy lennie kell: egymásra találunk
Hogyha tehetném engedném
Szorítanám örökké a kezed de
Mint minden ez is múlik:
Csak várom hogy az idő mikor telik le
Te lennél akiért bármivel
És hogyha együtt: semmi nem tud fékezni
Mégis egyszer kisétálsz
És már hányszor sétáltatok ki
Várom ki lesz a párom
A zene, a város, barát, testvér?
Aki mögöttem: csak ez
Ami a világon valamit is ér
Te vagy akivel talán szeretném úgy
De mire összebarátkozunk úgy
Lesz: egyikőnk, már rég árkon bokron túl
Ki lenne, ki az
Aki megtudja állítani magában a gonoszt
Lesben áll, tartsd zárva az ajtót
Állandóan kelleti magát a rossz
Messze a végszó
Tartsd a szavad, visít a riasztó
Kerekedj felül, óvakodj
A bennünk kitörni kész indulatoktól
Légy résen, az emberi viselkedés: itt
Ami veszélyesebb, mint
Bármely végzetesnek hitt természet feletti
Mindennel ellenük, nehéz velük, nem használ
Összecsavart napilap, se rovarirtó:
Bármerre nézünk túlerő nap mint nap
Ki lesz aki kötél nélkül lép ma a székre?
Rémülten esel a másiknak, igazságot remélsz
De csak te képzeled a helyére
-Az ember egykor óriás volt
Hajdan mindennel szembeszállt
Míg a fellegekben jóllétében
Végül megmérgezte önmagát
Az őrület emelte a lelkét
A könnyeit mások hullajtják
A fejét a földjére hajtja
És végső órájára vár
Te vagy aki, hogyha visszadob kővel
A tükörre tüzel megint:
Beléd költözik, ki valaha bántott
És csak folytatod a tetteit
Világ tetejére, hullaház dagad ki
Idő előtt az árnyékból
Törvényt szegtek, szöknél
De nem állhatsz fel az ördög asztalától
Egy félperces hír vagy
A késő esti bűnügyi kiadásban
A vétel rossz, csak az marad meg
Mikor bekísérnek a celládba
Kinek ne lenne elege?
Hányszor kényszerítenek térdre
Csalj amennyit bírsz
De ne okozz fájdalmat annak
Ki megdolgozott érte
Van, hogy van rövidebb út
De ha mind arra megyünk, nem folytatódik:
A védteleneknek megyünk!
Minden véletlen zsákutcába torkollik
Senki, se ki, se be
Maradj, hogy reggel erős légy
Nem vagy fogoly, se
Engedély nélkül itt senki semerre nem lép
Olyan ez, mint egy öngyilkos szekta:
Láncokkal vigyáznak ránk
Üres méregpohárral gyakorolunk este
Ingyen van-imádják!
Te vagy aki elé mindig a látszat tolakszik
Zárójelbe vezetnek az ellenség elé
A zárójelentést készítik
Mindennap, bemesélik
Hogy a kivégzőosztag hajnalban érkezik: de
Mégse törik rád ma se az ajtót
Talán nem is létezik
Az élet olyan mint Te vagy
Te vagy az éber álom, nézlek némán
Takarlak a kezemmel Te ragyogó gyémánt
Mert Te vagy az egyetlen, az igaz barát
Csak a halál választhat el
Mert szükség van Rád
Mi vagyunk, kiket egy utcába terelnek
És ahogy lennie kell: egymásra találunk
Hogyha tehetném engedném
Szorítanám örökké a kezed de
Mint minden ez is múlik:
Csak várom hogy az idő mikor telik le
Te lennél akiért bármivel
És hogyha együtt: semmi nem tud fékezni
Mégis egyszer kisétálsz
És már hányszor sétáltatok ki
Várom ki lesz a párom
A zene, a város, barát, testvér?
Aki mögöttem: csak ez
Ami a világon valamit is ér
Te vagy akivel talán szeretném úgy
De mire összebarátkozunk úgy
Lesz: egyikőnk, már rég árkon bokron túl
Ki lenne, ki az
Aki megtudja állítani magában a gonoszt
Lesben áll, tartsd zárva az ajtót
Állandóan kelleti magát a rossz
Messze a végszó
Tartsd a szavad, visít a riasztó
Kerekedj felül, óvakodj
A bennünk kitörni kész indulatoktól
Légy résen, az emberi viselkedés: itt
Ami veszélyesebb, mint
Bármely végzetesnek hitt természet feletti
Mindennel ellenük, nehéz velük, nem használ
Összecsavart napilap, se rovarirtó:
Bármerre nézünk túlerő nap mint nap
Ki lesz aki kötél nélkül lép ma a székre?
Rémülten esel a másiknak, igazságot remélsz
De csak te képzeled a helyére
-Az ember egykor óriás volt
Hajdan mindennel szembeszállt
Míg a fellegekben jóllétében
Végül megmérgezte önmagát
Az őrület emelte a lelkét
A könnyeit mások hullajtják
A fejét a földjére hajtja
És végső órájára vár
Te vagy aki, hogyha visszadob kővel
A tükörre tüzel megint:
Beléd költözik, ki valaha bántott
És csak folytatod a tetteit
Világ tetejére, hullaház dagad ki
Idő előtt az árnyékból
Törvényt szegtek, szöknél
De nem állhatsz fel az ördög asztalától
Egy félperces hír vagy
A késő esti bűnügyi kiadásban
A vétel rossz, csak az marad meg
Mikor bekísérnek a celládba
Kinek ne lenne elege?
Hányszor kényszerítenek térdre
Csalj amennyit bírsz
De ne okozz fájdalmat annak
Ki megdolgozott érte
Van, hogy van rövidebb út
De ha mind arra megyünk, nem folytatódik:
A védteleneknek megyünk!
Minden véletlen zsákutcába torkollik
Senki, se ki, se be
Maradj, hogy reggel erős légy
Nem vagy fogoly, se
Engedély nélkül itt senki semerre nem lép
Olyan ez, mint egy öngyilkos szekta:
Láncokkal vigyáznak ránk
Üres méregpohárral gyakorolunk este
Ingyen van-imádják!
Te vagy aki elé mindig a látszat tolakszik
Zárójelbe vezetnek az ellenség elé
A zárójelentést készítik
Mindennap, bemesélik
Hogy a kivégzőosztag hajnalban érkezik: de
Mégse törik rád ma se az ajtót
Talán nem is létezik
Az élet olyan mint Te vagy
Te vagy az éber álom, nézlek némán
Takarlak a kezemmel Te ragyogó gyémánt
Mert Te vagy az egyetlen, az igaz barát
Csak a halál választhat el
Mert szükség van Rád