Bankos - Mi dalszöveg (lyrics)
[Bankos - Mi dalszöveg lyrics]
Van, hogy csak magammal állok szóba
Mindig egyetértünk, gondolhatod, elmélkedünk
Farkasszemet nézünk a hibákkal
Jóval, rosszal a megálmodott világgal
Inkább a fantáziámba fúrom magam vidáman
Ott minden ami soha, vagy volt
Most újra az enyém lesz
Nincs gondunk semmire
Itt mindenki mindent megtesz
Maradnál örökké
A képzelet visszadob az élők közé
Igazi álompár, bár nem ő a tied
Csak te az övé ő az élet
Egy élő útvesztő, mi szüntelen változik
Kedvére válogat, alakít
Tétovázik amikor mennénk
Amikor maradnánk meg menesztel
Amit kell elveszi nesztelen
Azt kéri ami lehetetlen
Az utcáról állít, hirtelen
Többen összenézünk, isten tudja mér
Egy pillanatra egybeér az életünk
Meddig létezünk? Válogatsz, keresed a támaszt
A kérdéseken töprengsz
Pedig te vagy a válasz
Refrén
Az élet egy mese a fekete felhők közt
Mi kell nekünk, kellünk bele
Hogy igazzá tegyük
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit
Mi? Mik azok a megérzések
A halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak
A vágyak
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért
Mi? Itt az élet a feleség és
Te csak a megcsalt férj, mi?
Oké élünk, érzelmek viharát
Villámokat érzünk
Keresem az igazit, futjuk a köröket
A lábunk elé nézünk
A természet érint meg, a hullámait kerülgetni
Minden akadály élővé kovácsol, a küzdelem
Mi?
Van aki engem, van akit én teszek boldoggá
Majd hátat fordítunk, talán holnap
Próbálok mindent látni
Tapintunk, tapasztalunk, tanulok minden nap
Egy új titok, van, hogy túlagyalom
Az én hibám
És baromságot hordok össze és csinálok
Néha ettől mennek a dolgok
Tönkre, de kiállok, vállalom
És ha még ma a földre vagyok ítélve
A nyüzsgő világot a káoszt, nem hagyom
Hogy újra kibassza!
Én a tüzet többet nem viszonzom
A sok szart, ami az érzelmek miatt utolér
Gyöngék vagyunk ahhoz, ami
Zajlik csak próbálom
Hogy többet ne én okozzak
A boldogságon kívül másnak
Már tényleg semmi
Itt a mesterséges értelemben
Csak elmélkedek, ennyi
Az élet egy mese a fekete felhők közt
Mi kell nekünk, kellünk bele
Hogy igazzá tegyük
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit
Mi? Mik azok a megérzések
A halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak
A vágyak
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért
Mi? Itt az élet a feleség és
Te csak a megcsalt férj, mi?
Mindig egyetértünk, gondolhatod, elmélkedünk
Farkasszemet nézünk a hibákkal
Jóval, rosszal a megálmodott világgal
Inkább a fantáziámba fúrom magam vidáman
Ott minden ami soha, vagy volt
Most újra az enyém lesz
Nincs gondunk semmire
Itt mindenki mindent megtesz
Maradnál örökké
A képzelet visszadob az élők közé
Igazi álompár, bár nem ő a tied
Csak te az övé ő az élet
Egy élő útvesztő, mi szüntelen változik
Kedvére válogat, alakít
Tétovázik amikor mennénk
Amikor maradnánk meg menesztel
Amit kell elveszi nesztelen
Azt kéri ami lehetetlen
Az utcáról állít, hirtelen
Többen összenézünk, isten tudja mér
Egy pillanatra egybeér az életünk
Meddig létezünk? Válogatsz, keresed a támaszt
A kérdéseken töprengsz
Pedig te vagy a válasz
Refrén
Az élet egy mese a fekete felhők közt
Mi kell nekünk, kellünk bele
Hogy igazzá tegyük
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit
Mi? Mik azok a megérzések
A halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak
A vágyak
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért
Mi? Itt az élet a feleség és
Te csak a megcsalt férj, mi?
Oké élünk, érzelmek viharát
Villámokat érzünk
Keresem az igazit, futjuk a köröket
A lábunk elé nézünk
A természet érint meg, a hullámait kerülgetni
Minden akadály élővé kovácsol, a küzdelem
Mi?
Van aki engem, van akit én teszek boldoggá
Majd hátat fordítunk, talán holnap
Próbálok mindent látni
Tapintunk, tapasztalunk, tanulok minden nap
Egy új titok, van, hogy túlagyalom
Az én hibám
És baromságot hordok össze és csinálok
Néha ettől mennek a dolgok
Tönkre, de kiállok, vállalom
És ha még ma a földre vagyok ítélve
A nyüzsgő világot a káoszt, nem hagyom
Hogy újra kibassza!
Én a tüzet többet nem viszonzom
A sok szart, ami az érzelmek miatt utolér
Gyöngék vagyunk ahhoz, ami
Zajlik csak próbálom
Hogy többet ne én okozzak
A boldogságon kívül másnak
Már tényleg semmi
Itt a mesterséges értelemben
Csak elmélkedek, ennyi
Az élet egy mese a fekete felhők közt
Mi kell nekünk, kellünk bele
Hogy igazzá tegyük
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit
Mi? Mik azok a megérzések
A halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak
A vágyak
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért
Mi? Itt az élet a feleség és
Te csak a megcsalt férj, mi?