Crescendo - Boldogságdal dalszöveg (lyrics)
[Crescendo - Boldogságdal dalszöveg lyrics]
Ver1: Ez egy jó mátrix, ez egy jó hely
Itt mindenki a haverom és mindenki jó fej
És csak annyit kérek tőled, hogy rám ne lépj
Emberek jönnek mennek
Tekintetükkel nekem üzennek
És szépen lassan rájövök, az élet mégis szép
Ver2: Madárcsicsergést hallok
Valaki éppen szerelmet vallott
Egy lánynak aki már egy éve erre várt
Én csendben mosolygok rajtuk
Végülis mindannyian így akartuk volna
Hogy találjunk egyszer egy hozzánk való párt
Ref mert lehet, hogy csakis a sörtől
De végre elégedett vagyok
Alszom is erre mindjárt egy jó nagyot
Mert mégis csak az a lényeg
Amit mélyen legbelül érzek
És én érzem, hogy végre, boldog vagyok
Ver3: Hátradőlök a fotelban
Arra gondolok egy jó motelban
Milyen is lenne azzal a lánnyal, de hiába
Mert a múltkor is megszólítottam
Leheletemmel elbódítottam
És nem szívesen esnék ugyanabba a hibába
Ver4: Lassan összefolynak a hangok
Ugyanolyanok lettek már az arcok
De én már rég rájöttem
Az ember egy olyan lény
Akinek állandóan csak sír a szája
Akármilyen legyen is a pálya
Essen az eső, vagy vakítson el a napfény
Ver5: Csendes gyönyörbe meredt a testem
Tulajdonképpen csak elestem
De így a legjobb, magába zár a csönd
Haver, ha nem vigyázol, az alkohol
Elpusztít vagy éppen legyilkol
És ráadásul még nyomorba is dönt
Itt mindenki a haverom és mindenki jó fej
És csak annyit kérek tőled, hogy rám ne lépj
Emberek jönnek mennek
Tekintetükkel nekem üzennek
És szépen lassan rájövök, az élet mégis szép
Ver2: Madárcsicsergést hallok
Valaki éppen szerelmet vallott
Egy lánynak aki már egy éve erre várt
Én csendben mosolygok rajtuk
Végülis mindannyian így akartuk volna
Hogy találjunk egyszer egy hozzánk való párt
Ref mert lehet, hogy csakis a sörtől
De végre elégedett vagyok
Alszom is erre mindjárt egy jó nagyot
Mert mégis csak az a lényeg
Amit mélyen legbelül érzek
És én érzem, hogy végre, boldog vagyok
Ver3: Hátradőlök a fotelban
Arra gondolok egy jó motelban
Milyen is lenne azzal a lánnyal, de hiába
Mert a múltkor is megszólítottam
Leheletemmel elbódítottam
És nem szívesen esnék ugyanabba a hibába
Ver4: Lassan összefolynak a hangok
Ugyanolyanok lettek már az arcok
De én már rég rájöttem
Az ember egy olyan lény
Akinek állandóan csak sír a szája
Akármilyen legyen is a pálya
Essen az eső, vagy vakítson el a napfény
Ver5: Csendes gyönyörbe meredt a testem
Tulajdonképpen csak elestem
De így a legjobb, magába zár a csönd
Haver, ha nem vigyázol, az alkohol
Elpusztít vagy éppen legyilkol
És ráadásul még nyomorba is dönt