Crescendo - Önmegvalósító dal dalszöveg (lyrics)
[Crescendo - Önmegvalósító dal dalszöveg lyrics]
Ver1: Én mindig csak középre ültem
Se balra se jobbra, semerre ne lógjak ki
Szürkébe öltöztem mindig, se
Fekete, se fehér, lehettem volna akárki
A szünetben a helyemen ültem
A szamárfül számomra ismeretlen fogalom volt
A szüleimnek szót fogadtam
Az iskola köpenyemen nem látszott folt
A tömegben elvegyültem
És távol állt tőlem minden lázadás
Rossz társaságot kerültem
Tök ugyanolyan voltam, mint bárki más
Végül aztán
Megvalósítottam önmagam
Lilára festettem a hajam
Mobilra, kocsira, nőre tízmilliót kiadtam
De egyáltalán nem lehet nem észrevenni
Hogy mégse változott semmi
Ugyanolyan szánalmas kis figura maradtam
Ver2:
De lila hajjal se mertem szólni a nőmnek
Hogy fogja vissza magát
Butikról butikra jártunk
És én fizettem ki minden rohadt ruhát
Hiába a fekete merci, engem nem
Vettek észre a benzinkútnál, csak őt
A kutas is csak rá mosolygott
Miközben tizedszer nyalta le a szélvédőt
Mintha ott se lettem volna
Mobilon egyetlen egyszer se hívtak fel
Pedig én mindent megtettem
Fogalmam sincs, hogy hol rontottam el
De legalább
Ver2: Végül meguntam az egészet
Én már sohasem leszek
Maradok olyan, amilyennek születtem
Boldog vagyok, csak épp nem feltűnő
De egyszer az életben
Se balra se jobbra, semerre ne lógjak ki
Szürkébe öltöztem mindig, se
Fekete, se fehér, lehettem volna akárki
A szünetben a helyemen ültem
A szamárfül számomra ismeretlen fogalom volt
A szüleimnek szót fogadtam
Az iskola köpenyemen nem látszott folt
A tömegben elvegyültem
És távol állt tőlem minden lázadás
Rossz társaságot kerültem
Tök ugyanolyan voltam, mint bárki más
Végül aztán
Megvalósítottam önmagam
Lilára festettem a hajam
Mobilra, kocsira, nőre tízmilliót kiadtam
De egyáltalán nem lehet nem észrevenni
Hogy mégse változott semmi
Ugyanolyan szánalmas kis figura maradtam
Ver2:
De lila hajjal se mertem szólni a nőmnek
Hogy fogja vissza magát
Butikról butikra jártunk
És én fizettem ki minden rohadt ruhát
Hiába a fekete merci, engem nem
Vettek észre a benzinkútnál, csak őt
A kutas is csak rá mosolygott
Miközben tizedszer nyalta le a szélvédőt
Mintha ott se lettem volna
Mobilon egyetlen egyszer se hívtak fel
Pedig én mindent megtettem
Fogalmam sincs, hogy hol rontottam el
De legalább
Ver2: Végül meguntam az egészet
Én már sohasem leszek
Maradok olyan, amilyennek születtem
Boldog vagyok, csak épp nem feltűnő
De egyszer az életben