Dalriada - Búsirató dalszöveg (lyrics)
[Dalriada - Búsirató dalszöveg lyrics]
Fellegbe öltözött napom, kihunyóban
Van csillagom, kelljen tetőled elválnom
Kedvemre termett virágom
Ha kedvemre is termettél
Mégis bánatot szereztél
Mégis bánatot neveltél
Mikor engem elfeledtél
Verd meg, Isten azt a szívet, aki kettőt
Hármat szeret
Egyet ölel, egyet nevet, ahányat
Lát, annyit szeret
Mer’ én csak egyet szeretek
Mégis de sokat szenvedek, senki társa
Senki átka többet szívemből nem leszek!
Olyan árva nincsen, mint én, az ég alatt
S a föld színén magam vagyok, árva vagyok
Hordozom a búbánatot
Magam járom a világot, mer’
Énnálam szebbre vágyott
Szebbre vágyott, de nem kapott, még olyat se
Mint én vagyok
Azt gondoltam, amíg élek, soha
Bánatot nem élek
Véled abban csalatkoztam, bánatos
Napokra jutottam
De már annak vége lészen, volt
Is benne elég részem
De már annak vége vagyon
Szél vigye a búbánatom!
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress
Mer’ énnékem csak a két karom szeret
Szeress olyat, kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette!
Házunk előtt mennek el a huszárok
Édesanyám, én is közébük állok
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő
Nincsen kedvem, mer’ elvitte a fecske
Kerek erdő közepébe letette
Fecskemadár, hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet!
Felragyog majd az én napom
Fennen ragyog szép csillagom
Hogy kellett tőled elválnom, szebbet
S jobbat is találnom
Szerettelek téged nagyon, de már
Annak vége vagyon
Vajon mért van annak vége: te
Sem vagy a világ szépe!
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress
Mer’ énnékem csak a két karom szeret
Szeress olyat, kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette!
Házunk előtt mennek el a huszárok
Édesanyám, én is közébük állok
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő
Van csillagom, kelljen tetőled elválnom
Kedvemre termett virágom
Ha kedvemre is termettél
Mégis bánatot szereztél
Mégis bánatot neveltél
Mikor engem elfeledtél
Verd meg, Isten azt a szívet, aki kettőt
Hármat szeret
Egyet ölel, egyet nevet, ahányat
Lát, annyit szeret
Mer’ én csak egyet szeretek
Mégis de sokat szenvedek, senki társa
Senki átka többet szívemből nem leszek!
Olyan árva nincsen, mint én, az ég alatt
S a föld színén magam vagyok, árva vagyok
Hordozom a búbánatot
Magam járom a világot, mer’
Énnálam szebbre vágyott
Szebbre vágyott, de nem kapott, még olyat se
Mint én vagyok
Azt gondoltam, amíg élek, soha
Bánatot nem élek
Véled abban csalatkoztam, bánatos
Napokra jutottam
De már annak vége lészen, volt
Is benne elég részem
De már annak vége vagyon
Szél vigye a búbánatom!
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress
Mer’ énnékem csak a két karom szeret
Szeress olyat, kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette!
Házunk előtt mennek el a huszárok
Édesanyám, én is közébük állok
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő
Nincsen kedvem, mer’ elvitte a fecske
Kerek erdő közepébe letette
Fecskemadár, hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet!
Felragyog majd az én napom
Fennen ragyog szép csillagom
Hogy kellett tőled elválnom, szebbet
S jobbat is találnom
Szerettelek téged nagyon, de már
Annak vége vagyon
Vajon mért van annak vége: te
Sem vagy a világ szépe!
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress
Mer’ énnékem csak a két karom szeret
Szeress olyat, kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette!
Házunk előtt mennek el a huszárok
Édesanyám, én is közébük állok
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő