Dalriada - Zách Klára dalszöveg (lyrics)
[Dalriada - Zách Klára dalszöveg lyrics]
Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat!
Királyasszony kertje kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa szőke, leány, barna
"Királyasszony, néném, az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!"
"Beteg vagyok érte, szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!"
"Jaj! öcsém, Kázmér, azt nem adom százér! -
Menj! haragszom nem szégyelled?
Félek, bizony gyász ér!"
"Sietős az utam, reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra" -
Megyen a királyné, megyen a templomba
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba
Könyörögne, - nem tud, nem tud imádkozni
Olvasóját honn feledé: Ki megyen elhozni?
"Eredj fiam, Klára, hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn, ha nem a diványon"
Keresi a Klára, mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a Klára, teljes egy órája:
Királyasszony a templomban de hiába várja
Vissza se megy többé deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe a halottak közzé
Inkább temetőbe, a fekete földbe:
Mint ama nagy palotába ősz atyja elébe!
"Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre
Mondd meg, édes lyányom"
"Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem!"
"Életed a lyányért erzsébet királyné!"
"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Harangoznak délre, udvari ebédre
Akkor mene Felicián a király elébe
A király elébe, de nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló kardja - volt kezébe'
"Életed a lyányért erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért
"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek
"Hamar a gazembert fiaim, - Cselényi!"
Ott levágák Feliciánt a király cselédi -
"Véres az ujjad, nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm
Fájdalom dijába?"
"Mutató ujjamért szép hajadon lányát
Nagy ujjamért legény fia borzasztó halálát"
"A másik kettőért veje, lánya végét
Piros vérem hullásaért minden nemzetségét!"
Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat!
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat!
Királyasszony kertje kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa szőke, leány, barna
"Királyasszony, néném, az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!"
"Beteg vagyok érte, szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!"
"Jaj! öcsém, Kázmér, azt nem adom százér! -
Menj! haragszom nem szégyelled?
Félek, bizony gyász ér!"
"Sietős az utam, reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra" -
Megyen a királyné, megyen a templomba
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba
Könyörögne, - nem tud, nem tud imádkozni
Olvasóját honn feledé: Ki megyen elhozni?
"Eredj fiam, Klára, hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn, ha nem a diványon"
Keresi a Klára, mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a Klára, teljes egy órája:
Királyasszony a templomban de hiába várja
Vissza se megy többé deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe a halottak közzé
Inkább temetőbe, a fekete földbe:
Mint ama nagy palotába ősz atyja elébe!
"Hej! lányom, lányom! Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre
Mondd meg, édes lyányom"
"Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem!"
"Életed a lyányért erzsébet királyné!"
"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Harangoznak délre, udvari ebédre
Akkor mene Felicián a király elébe
A király elébe, de nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló kardja - volt kezébe'
"Életed a lyányért erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért
"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek
"Hamar a gazembert fiaim, - Cselényi!"
Ott levágák Feliciánt a király cselédi -
"Véres az ujjad, nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm
Fájdalom dijába?"
"Mutató ujjamért szép hajadon lányát
Nagy ujjamért legény fia borzasztó halálát"
"A másik kettőért veje, lánya végét
Piros vérem hullásaért minden nemzetségét!"
Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak
Isten ója nagy csapástól mi magyar hazánkat!