Dalriada - Védj meg láng dalszöveg (lyrics)
[Dalriada - Védj meg láng dalszöveg lyrics]
Védj meg láng, erdõ mélye rejt el
Nem vezet út, nehogy így érjen el a végzet
Nézz hát rám! Bánat nem felejt el
Szép Daliám… hol lellek hát meg Téged?
Elmúlt tán… minden mi dalban éled
Éj viharán… elvesztem végleg lépted
Bújtass, Láng! Bánat kínja éget
Szép Daliám… hol lellek hát meg Téged?
Védj meg Fény a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze ûz
Sose érjen véget az ének!
Anyám, anyám, édes jó Anyám
Te voltál az én szeretõ dajkám
Születésem napján, jaj de nagyon örültél
Katonának mégis fölneveltél
Világ, világ, idegen, nagy világ
Esõ nélkül nem nyílik a virág
Rózsám szíve meghasad a magánytól
Búcsú nélkül vágtattam el a Babámtól
Járom az utat, az ismeretlen elõttem
Szép vitézemet kutatja szárnyaló énekem
Ó, az én szívem mindig ilyen marad
Õszinte, hûséges, szerelmes és szabad
Ültünk zsongó tavaszkor nagy tölgy tövében
Énekeltünk selymes fûben, madárka szívében
Néztük a Napot, és lelkünk megtelt vele
Merítettünk kék vízbõl
Hol csorog hegynek ere
Vén világból hajt csak egyre
Fáklyafény táncol nevetve
Naplemente égre festve, otthont mutat a fény
Gonosz átok vére verje
Köd, ború elûzve messze
Nóta szárnyra, harc feledve
Otthont mutat a fény
Védj meg Fény a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze ûz
Sose érjen véget az ének!
Nem vezet út, nehogy így érjen el a végzet
Nézz hát rám! Bánat nem felejt el
Szép Daliám… hol lellek hát meg Téged?
Elmúlt tán… minden mi dalban éled
Éj viharán… elvesztem végleg lépted
Bújtass, Láng! Bánat kínja éget
Szép Daliám… hol lellek hát meg Téged?
Védj meg Fény a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze ûz
Sose érjen véget az ének!
Anyám, anyám, édes jó Anyám
Te voltál az én szeretõ dajkám
Születésem napján, jaj de nagyon örültél
Katonának mégis fölneveltél
Világ, világ, idegen, nagy világ
Esõ nélkül nem nyílik a virág
Rózsám szíve meghasad a magánytól
Búcsú nélkül vágtattam el a Babámtól
Járom az utat, az ismeretlen elõttem
Szép vitézemet kutatja szárnyaló énekem
Ó, az én szívem mindig ilyen marad
Õszinte, hûséges, szerelmes és szabad
Ültünk zsongó tavaszkor nagy tölgy tövében
Énekeltünk selymes fûben, madárka szívében
Néztük a Napot, és lelkünk megtelt vele
Merítettünk kék vízbõl
Hol csorog hegynek ere
Vén világból hajt csak egyre
Fáklyafény táncol nevetve
Naplemente égre festve, otthont mutat a fény
Gonosz átok vére verje
Köd, ború elûzve messze
Nóta szárnyra, harc feledve
Otthont mutat a fény
Védj meg Fény a gonoszoktól!
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze ûz
Sose érjen véget az ének!