Dalriada - Nyárutó dalszöveg (lyrics)
[Dalriada - Nyárutó dalszöveg lyrics]
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad
Többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
Ne aludj el, két szememnek szép világa
Mert elindult ez földnek
Ez égnek nagy királya
Sereggel jő, háta mögött kard és kereszt
Új hitre térít
Napunkhoz többé már nem ereszt
Pusztákon széllel szárnyaló, büszke
Sasok népe
Határok őre, az magyar földnek ékessége
Nem áldoz többé, nem imád többé Égi atyát
Kötve a szárnya, nem hallja már az Ősök dalát
Szó mit sem ér, győzelmet
Már fegyver sem hozhat
Fel kell hát venni jó
Népünknek az rabláncokat
Kereszténnyé, és alávetetté kell itt lennünk
Vagy hontalan, bús földönfutóként menekülnünk
Földi vezérünk, Vadkan apánk
Besenyők csillaga
Állj ki és szólítsd lovas töményt az háborúba
Vagy nyugvást adjál, kereszt jelét
Magad is vedd fel
Hogy mi légyen a sorsunk, jó vezérünk
Most döntened kell
Sem kereszttel, de Istenünkkel
Viharral éneklő Őseinkkel
Vélük leszek, meg nem tagadok
Égi Atyánk hitén maradok
Veres az ég tovafelé
Teremtőnk mosolyog errefelé
Lovamnak hátán temessetek
Testemen sírdombot emeljetek
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad
Többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad
Többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
Végül Tonuzoba népe otthonra talál
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad
Többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
Ne aludj el, két szememnek szép világa
Mert elindult ez földnek
Ez égnek nagy királya
Sereggel jő, háta mögött kard és kereszt
Új hitre térít
Napunkhoz többé már nem ereszt
Pusztákon széllel szárnyaló, büszke
Sasok népe
Határok őre, az magyar földnek ékessége
Nem áldoz többé, nem imád többé Égi atyát
Kötve a szárnya, nem hallja már az Ősök dalát
Szó mit sem ér, győzelmet
Már fegyver sem hozhat
Fel kell hát venni jó
Népünknek az rabláncokat
Kereszténnyé, és alávetetté kell itt lennünk
Vagy hontalan, bús földönfutóként menekülnünk
Földi vezérünk, Vadkan apánk
Besenyők csillaga
Állj ki és szólítsd lovas töményt az háborúba
Vagy nyugvást adjál, kereszt jelét
Magad is vedd fel
Hogy mi légyen a sorsunk, jó vezérünk
Most döntened kell
Sem kereszttel, de Istenünkkel
Viharral éneklő Őseinkkel
Vélük leszek, meg nem tagadok
Égi Atyánk hitén maradok
Veres az ég tovafelé
Teremtőnk mosolyog errefelé
Lovamnak hátán temessetek
Testemen sírdombot emeljetek
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, népet új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad
Többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
És a besenyők népe otthonra talál
Így tért Atyáihoz az utolsó pogány besenyő
Száz csatában győztes, új hazába vezető
Szabad róna gyermeke, nem lázad
Többé, nyugton immár
Kopjafák helyett templomok állanak már
Végül Tonuzoba népe otthonra talál