Dalriada - Szent László II. dalszöveg (lyrics)
[Dalriada - Szent László II. dalszöveg lyrics]
"Ide, ide jó vitézek!"
Gyűjti népét Laczfi Endre:
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül
Sok megállván mint egy bálvány
Leragad a félelemtül
Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány
Sok ki nem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
Életét meg nem válthatja
Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket
És vezeklik és óhajtja
Fölvenni a szent keresztet
Hogy elértek Nagy-Váraddá
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj
Laczfi lévén keresztapja
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet:
"Nem a székely, nem is Laczfi
Kit Isten soká megtartson
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél
Nagy lovon ült a nagy férfi
Arca rettentő, felséges
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja
Mert nem volt az földi ember
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek
Koronája napsugárból
Oly tündöklő, oly világos! -"
Monda a nép: az Szent-László
És a Szűz, a Boldogságos
S az öreg tatár beszédét
Noha kétség nincs felőle
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sírboltban
Lászlót hiába kereste negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste
Gyűjti népét Laczfi Endre:
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül
Sok megállván mint egy bálvány
Leragad a félelemtül
Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány
Sok ki nem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
Életét meg nem válthatja
Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket
És vezeklik és óhajtja
Fölvenni a szent keresztet
Hogy elértek Nagy-Váraddá
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj
Laczfi lévén keresztapja
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet:
"Nem a székely, nem is Laczfi
Kit Isten soká megtartson
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél
Nagy lovon ült a nagy férfi
Arca rettentő, felséges
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja
Mert nem volt az földi ember
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek
Koronája napsugárból
Oly tündöklő, oly világos! -"
Monda a nép: az Szent-László
És a Szűz, a Boldogságos
S az öreg tatár beszédét
Noha kétség nincs felőle
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sírboltban
Lászlót hiába kereste negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste