Dev - Ég veled dalszöveg (lyrics)

Verze a szív úgy dobog ahogy a lélek zokog
Ahogy az elméd játszik, a könnyed csak csurog
A fák hangja, és a virágok illata
Súgja belsőmnek: Peti, kérlek térj haza!
A harag, a düh, messzi elriasztott
Kit oly rég szerettem, lassan itt hagyott
A testünk csak bárka, a lelkünk az égbe fenn
Minden pillanat mit átélsz, az végtelen!
Ha húz a bánat, és lüktetnek ereid
És úgy érzed téged a jó isten nem segít
Nézd ahogy a folyó a könnyed mossa el
Lehet lezuhantál, de az élet majd felemel
Minden emlék, mi kísért az utadon
Épít téged, ahogy a csend és a nyugalom
Éld meg mit meg kell
És ne hagyd hogy bántsanak
A lelked egy legyen, ne mindig száz darab
A világ egy játszótér, hogy megtanulj elesni
És ahogy elestél, úgy megtanulj felkelni
Sokszor önmagad repülsz a hintából
Amint a földre érsz, majd tanulsz a hibákból
Nekem is nehéz, az életem hullámvölgy
Lábam a földre vész, lelkem az égbe tör
Csak csinálom, mit diktál egy érzés
Hogy egyszer majd azt mondjam:
A lelkem oly békés!
Hogy egyszer majd azt mondjam: Boldogan élek!
És ha megfogom kezed, érezd nem félek!
Az érzelmek elvittek oly messze a világtól
Érték a szívben, nem a számládon pislákol
Nyisd ki az elméd, engedd el szárnyaid
Érezd az érzést, hogy: Élednek álmaid!
Csak ne add fel soha! Keresd a társaid
És meglátod egyszer: Elszállnak vágyaid

Csak élj, és élj
Mert a szíved csak mindig fél
Mert rólad szól az életed
Viszlát fájdalom! Örökké ég veled!

Verze a monoton napok úgy felfűtik lelkem
És sokszor nem tudom, hogy: Mit kéne tennem?!
Mert lángol bennem a gyermek még mindig
Ki felkel reggel és csavarog 10ig
Ki őszintén mondja, hogy: Mit érez magában?!
És érzi a bánatot a felnőttek szavában
És látja hogy társai, kitérnek sorban át
Előtte verték az egyetlen barátját
Oly rég volt már, de nem felejtem el
Hízott a lelkem mégis mentem hozzád fel
A szivárvány vége ott volt a szemedben
Én meg a herceged, kibérelt jelmezben
Most meg egy gyárban, kergetem emléked
Néha még álmomban a múltam úgy feléled
Reggel izzadva, az ablakon kinézek
Lelkemet nyugtatva egy emlékez felidézek
A hold kacsint rám, és súgja: Nem felejtek!
Kik itt voltak régen, tudom hogy szerettek
Az idő úgy repül, ahogy a madár az égen fenn
A fában nevünk, még mindig a téren lenn
Az ember porszem, de a lélek egy tenger
Hol háborog, hullámzik, nevet majd felkel
Nehéz as teher, mit cipelsz a válladon
Én mondom: Tedd le, és múljon a fájdalom!

Csak élj, és élj
Mert a szíved csak mindig fél
Mert rólad szól az életed
Viszlát fájdalom! Örökké ég veled!