Dev - Kövesd a fényt (2015) dalszöveg (lyrics)

A lelked csak sír, a magánytól fél
Mond meg hogy mért?! Miért nem élsz?
Nézd meg hol szép, a nap éppen kél
És azt súgja neked, hogy: Kövesd a fényt!

Verze éberen érzem, a fák húznak magammal
A virágok illata átkarol tavasszal
Legbelül érzem, hogy: Hálás a szíved!
Köszönök mindent, köszönöm szépen!
Köszönöm szépen mit tanítottál
Sötét pokol miből kiszakítottál
Most már tudom hogy tanulni jöttünk
Ahogy gyermekként rég terveket szőttünk
Fájdalom, harag, szerelem, igazság
Hazugság, félelem, tisztesség, pimaszság
Mindegy mi voltam, és mindegy mi leszek
Bennem élt mindig, én magamért teszek
Bennünk él minden, egy végtelen szivárvány
Ha tudatod éber, az életed irányt vált
A föld anya hív, és azt kéri: Változz!
Szeresd meg magad, ne a jó istent átkozd
Szeresd meg magad, és szerethess másokat
A titok csak ennyi, nem kell a kárhozat!
Egyetlen szabály, hogy: Nincsenek szabályok!
Az ember fél, így nőnek a korlátok
Az ember fél, és így lett több félelem
A méreg oly szép, és azt hiszi élelem
Nem kétkedem, sőt tudom hogy több vagyok
A lelkem oly sokszor a világon antalog
Hogy megtaláljak minden apró kiskaput
Az üzenet egyszer majd tudom hogy célba jut
És fellángol szíved, és fellángol elméd
És megérted lelked, a világért tennél
Elszürkült napjaid színessé tennéd
Gyermekeddel a gyümölcsöt szednéd
Az egyetlen út, hogy ha békésen harcolsz
Óriás sziklákra térképet karcolsz

A lelked csak sír, a magánytól fél
Mond meg hogy mért?! Miért nem élsz?
Nézd meg hol szép, a nap éppen kél
És azt súgja neked, hogy: Kövesd a fényt!

Verze mit ér az élet, ha nem teszünk semmit?
És mit ér a szavad, ha nem mutatsz semmit?!
Az a baj sokszor, hogy csodákra várunk
Pedig előttünk volt, a fától nem látunk
Mit ér egy csapat, ha megfolytják egymást
Ha önző vagy mindig, értsd meg a célzást
Ha magányos vagy, és nincsen már barátod
Kutasd fel, keresd meg, építs egy családot!
Fontos a közösség, de tenni kell érte
Ápolni, szeretni és felnőni végre
Elég volt már, hogy mindig csak hisztizünk
A bánattal ketten, esténként whiskyzünk
Minden korty után, süllyedsz a fenékre
Majd reggel kérdezed: Istenem megérte?
Fogd az üveget, és dobd el a szemétbe
Állj a tükör elé, és nézz a srác szemébe

A lelked csak sír, a magánytól fél
Mond meg hogy mért?! Miért nem élsz?
Nézd meg hol szép, a nap éppen kél
És azt súgja neked, hogy: Kövesd a fényt!