Dev - Hullanak a levelek dalszöveg (lyrics)
[Dev - Hullanak a levelek dalszöveg lyrics]
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
Verze rabszolga jelmezben, egyenruhában
Tiszta lelkek, póráz rabságában
Határok mentén, a fegyelem útján
Megteremtik a félelem súlyát
Mi elnyomja belsőd, fékezi éned
Méreggel kezelnek mindent mi éltet
Az idő gyorsul, rohannak a percek
Eltelnek a napok, repülnek a hetek
Minden pillanatban manipulálnak
A természetből katapultáltak
A változást elveszik tőled
Ők úszkálnak a pénznek bedőlve
Akkor lesz jobb ha megérted végre
Minden fájdalmad mik bántanak téged
Én nem akarlak megváltoztatni
Utat mutatok hogy te is tudj adni
Nem azt mondom, hogy: Mindenki rossz!
Mindenki bánt és van egy gonosz
Ők is elvesztek, a rendszer részei
Valakik lettek, címkék mik szétszedik
Maradék lelküket, létrára terelve
A hatalom útján, magányba kergetve
A remény az, mitől a szíved oly emberi
Ami hitet ad, és tudatod megfeni
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
Verze tapasztalj meg mindent mit lehet
Az élet erről szól, erre vezet!
Az igazi iskola itt van előtted
A léted a tanár, nincsenek felnőttek
Lelke gyermeki, tudásra szomjas
Játszva könnyedén alkot újat
Vannak dolgok miket nem kell érteni
Elég ha érzed ahogy tudatod ébreszti
A tükör nem invertál, magad láthatod
Minden pillanat mi csendesen átkarol
Vezeti lényed, mutatja utad
Ahogy pár kósza érzés szeli át a múltat
Az idő repül, ha járod vele táncát
Egy lépéskét lépés nem is lényeg már!
Pikáns a sors, mi íveli a szárnyát
Ott mélyen benned építi a várát
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
Csukott szemmel szilánkokra lépni
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
Csukott szemmel szilánkokra lépni
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
Verze rabszolga jelmezben, egyenruhában
Tiszta lelkek, póráz rabságában
Határok mentén, a fegyelem útján
Megteremtik a félelem súlyát
Mi elnyomja belsőd, fékezi éned
Méreggel kezelnek mindent mi éltet
Az idő gyorsul, rohannak a percek
Eltelnek a napok, repülnek a hetek
Minden pillanatban manipulálnak
A természetből katapultáltak
A változást elveszik tőled
Ők úszkálnak a pénznek bedőlve
Akkor lesz jobb ha megérted végre
Minden fájdalmad mik bántanak téged
Én nem akarlak megváltoztatni
Utat mutatok hogy te is tudj adni
Nem azt mondom, hogy: Mindenki rossz!
Mindenki bánt és van egy gonosz
Ők is elvesztek, a rendszer részei
Valakik lettek, címkék mik szétszedik
Maradék lelküket, létrára terelve
A hatalom útján, magányba kergetve
A remény az, mitől a szíved oly emberi
Ami hitet ad, és tudatod megfeni
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
Verze tapasztalj meg mindent mit lehet
Az élet erről szól, erre vezet!
Az igazi iskola itt van előtted
A léted a tanár, nincsenek felnőttek
Lelke gyermeki, tudásra szomjas
Játszva könnyedén alkot újat
Vannak dolgok miket nem kell érteni
Elég ha érzed ahogy tudatod ébreszti
A tükör nem invertál, magad láthatod
Minden pillanat mi csendesen átkarol
Vezeti lényed, mutatja utad
Ahogy pár kósza érzés szeli át a múltat
Az idő repül, ha járod vele táncát
Egy lépéskét lépés nem is lényeg már!
Pikáns a sors, mi íveli a szárnyát
Ott mélyen benned építi a várát
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
Csukott szemmel szilánkokra lépni
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
Csukott szemmel szilánkokra lépni
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem