Dinnyés József - Egy tékozló dalszöveg (lyrics)

Uram! Én is az voltam, pogányul tékozoltam
Tőled kikérve részem, vágtam neki merészen:

Házadból útra szöktem, köd utánam, előttem
Világ zsoldjába álltam
Kincseim szétkínáltam

Jó napokért, néhányért
Örömért, egy parányért felejtettem bolondul:
Egyszer egy óra kondul

S ki, azt hittem, barátom:
Foga fehérit látom s kiknek aranyam adtam
Felöklelnek kamatban

Felejtettem egészen:
A kincs nem is volt részem
A magadéból adtad, s fiadat szökni hagytad:

Hadd próbáljon világot
És lássa, amit látott hadd lepje meg alázat


Hogy sírja vissza házad

Koldulja vissza orcád
Térden megtérve hozzád
Uram! Megtértem térden
Tulkot ne vágass értem

Legszebb ruhád ne add rám
Gyűrűd el sem fogadnám
Víg muzsika nem illet
Csak egyet kérek tőled:

Hogy lemosdani engedj
Magamról minden szennyet
S tűrj el megülve csendben
Egy kis zugolyban engem

Míg bús sorom leélem
Bánj mint beteggel vélem
S ha soká haldokolnám, halálomban hajolj rám