Dinnyés József - Hogy az Isten egyedül maga veri az hadakat dalszöveg (lyrics)

Seregek hadnagya s vitézek strázsája
Ki lakol az egekben, onnét intesz, rendelsz
És karodon viselsz
Mert Úr vagy magas mennyben:
Áldod bátor szívvel, harchoz erős kézzel
Ki harcol te nevedben

Mert egyedül Isten, ki vitézzé tészen:
Vehetsz erőt kezébűl! Nem jün ő fegyverrel
De csak tekintettel parancsol az egekbűl
Nézi az szíveket, és nem az erőket
Nem vér hadat kézíjbúl

Méltó hát kegyelmét, kérned segedelmét
Ily hatalmas vezérnek: Kitűl áldást vehetsz
És romlást is nyerhetsz
Ha nem tetszel kedvének
Magasztal, kit akar: Mást meg porba takar
Nagy ereje kezének

Ellenség gyors lovát látván, s éles kardját


Ne rettegjed szívedben, fene párduc bőrit
Tigris s farkas szőrit
Bátran nézzed mezőben, "Allah" kiáltása
Dob s trombita szava ne hasson füleidben

Álgyú ropogása, mint ég csattogása
Rettenthetne szívedben, sok sűrű kópia
Kiterült zászlója háboríthat elmédben
A sok festett paizs, nyíl hegyes vasa is
Mit nem tüntet szemedben?

Dávid parittyával, gedeon lámpással
Ellenségit meggyőzte, az erős Sámson is
Csak szamárállal is filiszteust megverte
Sátorában Jahel siserát vasszeggel
Az földre leszegezte

Mert az Úr volt vélek, s bátorodott szívek
Nem bíztanak fegyverben
Mert hol Isten harcol, ott az pogány oszol
Futnak s bújnak rejtekben
Vesznek azért gyakran, azkik bíznak bátran
Magányos erejekben

Most azért pajzsodat tisztítsd, s páncélodat
Keresd fel az ágy alól, élesítsd kardodat
S hízlaljad lovadat, fogd ki az eke mellől
Ne bízd magad másra, hogy ne jüjj romlásra
Hanem magad menj elöl

Buzduljon fel véred, terjeszd régi híred
Meg ne rettenj pogánytul, te éles tőrödet
S kemény fegyveredet hizlaljad török vértül:
Áldozzad rút vérét, nyisd fel dögös erét
Hogy légy áldott az Úrtul

Hazánk rontására s népünk rablására
Hogy az pogány készülne, régi vitézeknek
Szkítiai vérnek írtam, meg ne rettenne
Hanem régi Márshoz s hadakozó társhoz
Társul mellé sietne