Dinnyés József - Ima az emberért dalszöveg (lyrics)

Adj, Uram a léleknek fényvilágot
A sötétségből tiszta kiutat
Amelyben megsemmisülnek a gyászok
És irányra talál a gondolat

Ha a fájdalom megnevezhetetlen
A végtelen vele szerteszakad
S elvesztegeti magát minden versben
Bárhogy őrködnek a hívó szavak

Minden kusza, hogyha a cél homályos
Ha élni létezésnél nehezebb
Ha gondba satíroznak a hiányok
És vergődik a lelkiismeret

Azt add, Uram, amit egyre csak vettél:
A teljességet teremtő erőt
Ne legyen gyatrább a tökéletesnél
Ember előtted s önmaga előtt

Mondd! Te az örök tökély birtokában


Miért teremtettél esetlegest?
Mért hagyod kínlódni ezer hiányban
S ezer jajban az emberi nemet?

Mért adtál értelmet kérdőjelekhez
Ha kérdésre csak kétség válaszol
S a gondolkodás, mint egy kapott jelmez
Hősét, s szerepét nem leli sehol?!

Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz
Más világban más embert, más jelent
S olyan lelket a fénylő virradatnak
Ami sokszorozza a végtelent