Dinnyés József - Régimódi imádság dalszöveg (lyrics)

Most értem meg Istenemet
Most bánom csak, ha eltemet
A fösvény akarat, teljesen élni éltemet

Most értem meg, mire kedély
Mit hány-vet a játszi szeszély
Fölszítni csutorát, míg a körmömre ég az éj

Most értem meg: nem értelem
Miben izzik a lételem, szívemben kupolát
Nem hír emel, csak félelem!

Most értem meg: a templomot
Nem rontják le kufárkodók
Mert csak a szív, a szív
Kapott jövendőt, tegnapot

S amit értek – nem is értek
Nincs más erény, csak a vétek
Amit a tudomány töklámpása ellen vétek:



Míg a fényét lerombolom
A mellkasom kigombolom, amit Isten adott:
Úgy ölelem, úgy akarom

Úgy ölelem, úgy fogadom
Egy-életem – fogadalom, nem akarat, nem gőg:
Önfeledt, néma irgalom

Hogyha majd végleg elbocsát
Az Úr, kiszolgált inasát, kegyébe ajánlom
Szívem örökkön ritmusát

Szívem örökkön ritmusa
Szerelmem hajló ciprusa, kislányom, a csuda
Lészen jövendőm fundusa

Most már értem Istenemet
Szenvedéssel ha fenyeget, ha magához hívat
Is, csak mint a kisdedeket:

Mert az élet nem értelem
A hír rang-vágy nem lételem
Csak a gyermek, ki él
Csak a gyermek: egy-életem!