Droxun - Jelenkép dalszöveg (lyrics)
[Droxun - Jelenkép dalszöveg lyrics]
Minden felől csak fenyegetés
Mindenhol van már verekedés
Ez sem egy nagy meglepetés
Kiállok felétek, nem kell idézet
Nincsen már mi kivégez
Az elnézésnek vége, nincsen kivétel
Megteszem mit ígértem
Úgy érzem mindent megtettem mostmár
A halandó élet, már nem ér fel hozzám
Örülnék, ha végre befognád
Már nem érdekel, bármit is mondtál
Kérhettem csúnyán, kérhettem szépen
Hogy hagyjál már kérlek, hogy nyugodtan éljek
De lefogtál kézzel, a bőrömet tépted
Égetett szénnel a véremet sértsed
A nevemet is le tagadtam
A múltban mindent otthagytam, Hogy
A jelenben találjak magamra, De
Mindig csak a vállam vonogattam, mert
Túl nagy volt az elvárás
Nem volt utána meghálálás
Amit követett egy megbánás
Végül pedig egy elválás
Leültem egy padra, hogy magamba nézzek
Haragon kívül, mi mást is érzek
Emlékezni nehéz halványak a képek
Mind a szemem előtt, egyesével ég el
De felállok mert tudom, hogy van még remény
A vége még messze, és hosszú ez a regény
Felállok mert tudom, hogy van még remény
A vége még messze, és hosszú ez a regény
A múltba nézek és látom a jövőt
Megáll a világ, megáll az idő
Percekből órák, napokból hetek
Éveken át, ugyan az a menet
Egy valóságos vált emlékké
Nincs mit felhasználni mentségként
De a szívem még dobog, és utamat járom
Nem vagyok egyedül ezen a világon
Te hozod magadtól a legjobbat, Ami
Az én szintemen a legrosszabb
Tartsd meg magadnak ha megkérhetlek
A véleményedet én nem kérdeztem
Ülj le egy percre és gondold végig
Csak szálljon az elméd fel az égig
Kell az a csend, hogy halljál mindent
A belső béke is jó útra inthet
A múltunk már fiktív, nem érdekel senkit
Jelenbeli tetteink a jövőnket festik
Beszélhetnénk erről reggeltől-estig
Csak arra jutnánk, hogy kinek mi tetszik
Egy paradoxon forma, világnak sorsa
Az életnek a torka, véresre van mosva
Jó lesz az a vodka, súlya 'kár 1 tonna
Egy rossz színű norma
Mer' boltból lett lopva
A Céltudat nem volt elég jó nektek
A Valóság album lesz az új track-em
Odateszem magam, hogy értsétek ti is
Mi az ami számít, és merre van a finish
Az lesz az jelzés, hogy felérj a csúcsra
Hogy tudd mit tegyél, ha más vissza húzna
Nyitott szemmel észre fogod venni
Épp olyan könnyű, mint amilyennek rejlik
Hinnéd hogy az egész a véletlenek műve
Irónikus annyira, mint az ártatlanok bűne
Mindegy hogy ki vagy és honnan jöttél
Ha te kapod meg az utolsó töltényt
Csak tegyünk azért, hogy minden jobb legyen
Ösztönző erő visz, fel majd a hegyen
Csak tegyünk azért, hogy minden jobb legyen
Ösztönző erő visz, fel majd a hegyen
A múltba nézek és látom a jövőt
Megáll a világ, megáll az idő
Percekből órák, napokból hetek
Éveken át, ugyan az a menet
Egy valóságos vált emlékké
Nincs mit felhasználni mentségként
De a szívem még dobog, és utamat járom
Nem vagyok egyedül ezen a világon
Mindenhol van már verekedés
Ez sem egy nagy meglepetés
Kiállok felétek, nem kell idézet
Nincsen már mi kivégez
Az elnézésnek vége, nincsen kivétel
Megteszem mit ígértem
Úgy érzem mindent megtettem mostmár
A halandó élet, már nem ér fel hozzám
Örülnék, ha végre befognád
Már nem érdekel, bármit is mondtál
Kérhettem csúnyán, kérhettem szépen
Hogy hagyjál már kérlek, hogy nyugodtan éljek
De lefogtál kézzel, a bőrömet tépted
Égetett szénnel a véremet sértsed
A nevemet is le tagadtam
A múltban mindent otthagytam, Hogy
A jelenben találjak magamra, De
Mindig csak a vállam vonogattam, mert
Túl nagy volt az elvárás
Nem volt utána meghálálás
Amit követett egy megbánás
Végül pedig egy elválás
Leültem egy padra, hogy magamba nézzek
Haragon kívül, mi mást is érzek
Emlékezni nehéz halványak a képek
Mind a szemem előtt, egyesével ég el
De felállok mert tudom, hogy van még remény
A vége még messze, és hosszú ez a regény
Felállok mert tudom, hogy van még remény
A vége még messze, és hosszú ez a regény
A múltba nézek és látom a jövőt
Megáll a világ, megáll az idő
Percekből órák, napokból hetek
Éveken át, ugyan az a menet
Egy valóságos vált emlékké
Nincs mit felhasználni mentségként
De a szívem még dobog, és utamat járom
Nem vagyok egyedül ezen a világon
Te hozod magadtól a legjobbat, Ami
Az én szintemen a legrosszabb
Tartsd meg magadnak ha megkérhetlek
A véleményedet én nem kérdeztem
Ülj le egy percre és gondold végig
Csak szálljon az elméd fel az égig
Kell az a csend, hogy halljál mindent
A belső béke is jó útra inthet
A múltunk már fiktív, nem érdekel senkit
Jelenbeli tetteink a jövőnket festik
Beszélhetnénk erről reggeltől-estig
Csak arra jutnánk, hogy kinek mi tetszik
Egy paradoxon forma, világnak sorsa
Az életnek a torka, véresre van mosva
Jó lesz az a vodka, súlya 'kár 1 tonna
Egy rossz színű norma
Mer' boltból lett lopva
A Céltudat nem volt elég jó nektek
A Valóság album lesz az új track-em
Odateszem magam, hogy értsétek ti is
Mi az ami számít, és merre van a finish
Az lesz az jelzés, hogy felérj a csúcsra
Hogy tudd mit tegyél, ha más vissza húzna
Nyitott szemmel észre fogod venni
Épp olyan könnyű, mint amilyennek rejlik
Hinnéd hogy az egész a véletlenek műve
Irónikus annyira, mint az ártatlanok bűne
Mindegy hogy ki vagy és honnan jöttél
Ha te kapod meg az utolsó töltényt
Csak tegyünk azért, hogy minden jobb legyen
Ösztönző erő visz, fel majd a hegyen
Csak tegyünk azért, hogy minden jobb legyen
Ösztönző erő visz, fel majd a hegyen
A múltba nézek és látom a jövőt
Megáll a világ, megáll az idő
Percekből órák, napokból hetek
Éveken át, ugyan az a menet
Egy valóságos vált emlékké
Nincs mit felhasználni mentségként
De a szívem még dobog, és utamat járom
Nem vagyok egyedül ezen a világon