Droxun - Szürreális dalszöveg (lyrics)

Isten hozott a szürrealitásban
Jogtalan tettekkel, még valóra is válhat
Ha a világot nézzük, a keleti határban
Egy neves ember, rakétákkal várja
Lehet hogy az egész, egy vakriadó bábja
Ország szerte mindenki azt látja, hogy
A hatalom az embert magával rántja
És így törik meg, az empátiája

Messziről nézek, és messzire látok
Egy tág univerzum, mit szemem elé tárok
Benne van minden, még az is ami gátol
Míg járok és járok, távol a határom
S várom azt is, hogy múljon az átok
Egy olyan báb, amit magammal cibálok
És van még egy percem, míg lelkembe gázol
Egy fiktív tett, mely múlton át behálóz

Az idő-sávon már látom hogy futnak, egy
Másodperc még akadályt is ugrat
A mozgó képek, már beszélni is tudnak


Mint az Elfolyó idő, a Semmibe juthat
Ha valami tetszik, azt jelzed egy ujjal
De az öt közül mindegyik eltérően utal
Az árnyékom elől, inkább elfussak
Vagy üljek le mellé, hogy dőlőre jussak?

Az igazság az, hogy történhet bármi
Hisz a véletlen diktál, így nehéz lesz járni
Vagy a tűző napfényben könnyen megázni
És a tenger felszínét egy bottal felásni
A lehetetlent valójában ki lehet zárni
Mert lassan már mindenre képes lesz bárki
Egy almalé jóslástól is el lehet várni
Hogy inkább a múltunkat lehessen látni

Adj egy percet kérlek adj egy percet kérlek
Adj egy percet kérlek
Hogy a teljes létem, egy viccként éljem
Adj egy órát kérlek adj egy napot kérlek
Adj egy évet kérlek
Hogy a teljes létem, egy viccként éljem

Egy Luke Benz féle szövegvilágban
Az Irodalom fog nyerni tíz-nullára
Hogy ennek mi lenne a tanulsága?
Az emberek a porból a csúcsra jutnának
- Csak ehhez kell egy kis tudás
- Ami gyors mint egy futás
- Hogy ne éljél sután
- Hogy ne halj meg bután

Mondjanak bármit, az első a pénz lesz
Ha megvan az ára, majd utána kérdezz
Ha nincs nálad pénzhegy, akkor leléphetsz
És fair play nélkül majd egyedül éhezz
Egy hír pedig eljut a falvakba
A kormány még azért is zaklatna
A szegényeket erősen aggasztja
Hogy így majd mi kerül az asztalra

Felkötném én is a belső énem
Mert egy gátló támasz, 'mivel együtt élek
Egy emlék miatt megromlik a lélek
És a Változás az, amitől félek
Hisz mondani könnyű, hogy nyugodjak meg
Mikor felér azzal, hogy fulladjak meg
De kérdés az is, hogy tudhatom-e
Hogy mikor teszem, a tollamat le

Sorsunkat írjuk, és bennünk a válasz
De van az a baj, mikor kell egy kis támasz
Mert ha a világ is előled fordít hátat
Elragad téged is egy belső bánat
Így azért is teszünk, hogy ne legyen semmi
És ha belegondolunk, könnyebb úgy kelni
Hogy nincs mitől félni, csak nyugodtnak lenni
Míg a valóság valóságát hagyjuk elveszni

Adj egy percet kérlek adj egy percet kérlek
Adj egy percet kérlek hogy a teljes létem
Egy viccként éljem adj egy órát kérlek
Adj egy napot kérlek adj egy évet kérlek
Hogy a teljes létem, egy viccként éljem