Gerola - Első Kézből dalszöveg (lyrics)

Verze1: Körülnézve mit látok, csak
Amit horizontom enged
Kívülről vidámnak látszik a fájdalom
De belül szenved
Az emberekben bízni nem lehet
Hiszen mindegyik álnok
Mosolygok, amíg látok, ha nem
Írnék kitől, lennének számok
A Dávid barátommal együtt, kezünkbe
Vettük a témát
Felvázoltuk egyből a tényeket
És hagytuk a sémát
Amit kaptam, bennem marad
Bármekkora dolgok azok
Betermeltem az aranyérmeket
Pedig csak dolgozgatok
Tanultam inkább, mint utcáztam
Jöhettek a dolgozatok
Sokan mondták pondró, vagyok, magam
Után csak gondot hagyok
Ha ezt gondolod, vállald magad
Mutasd, mit érsz el
Kitörni nehéz dolog, nyugodtan mondjad nekem
Mit érzel egy kézzel többre mész, annyit
Kapsz amennyit, érdemelsz
De hogyha megvan mindened
Előttem minek térdepelsz?
Ennyit érsz, többet mutatsz, látod
Ennyire vagy képes
Nyugodtan bizonyíts másoknak
De a végén nehogy szét ess
Amíg lehet, védekezz, emlékezz arra
Amit megéltél az életben
Hogy találkoztunk azon a napon
Az nem véletlen
A penge éle életlen, nekem elég
Egy lány, egy társ
Papírra vetem a gondokat, nekem ez kell
Neked más mindig rólad szólt minden dal
Amit véstem papírba tollammal
Tovább léptem, mosolyogva
Ismeretlen szólammal
Már nincs tartalék, amit ne
Írtam volna ki magamból, hogy szeretlek
Mindenki más ezt vette ki a szavamból
Csak te nem láttad, mert
Elfedték gondolatom a mondatok
Megbíztam benned, segítek bármikor
Mást nem mondhatok
Ha ez nem elég, a szívem adom
Csak hidd el szavam terhét
Láthatod Te is az életnek
Homályosan kínzó termét

Verze2: Pár gondolat, mi színessé teszi
A hétköznapok szürkeségét, elrejti az álca
Az emberek legnagyobb büszkeségét
Szürkén látod a dolgokat, mégis
A gondolatok jönnek, ha olyat látok
Amit nem szívesen a szemembe könnyek szöknek
A lányok könnyen jöttek, a barátok
A repp felé löktek
Az életemből írhatnék egy
Ezer oldalas könyvet
Láttam rondákat és szépeket
Kettészelt kék eget
És most a felhalmozódott sorokból
Állítok ki egy részletet
Amit lehet, kiállítok a sorsból
Részemet kiveszem a sorból
Megvárom, míg tisztán látok mindent
És kijózanodok a borból
Utáltok, de mégis szerettek, így
Élem túl a holnapot
Ha nem tetszik valami, akkor a
Papírra írok pár mondatot
A gondolatokból összeáll a fejezet
Ami az első, nekem mást jelent a külső
És fontosabb a belső
Ebben különbözünk, de más
Dolgokban megegyezünk
Hogy kiírjuk magunkból a gondolatokat
Mi ezért reppezünk a lelkem nem más, mint
Egy kettészakadt füzetlap
Én vagyok a hiphop
Te meg csak egy üzlet vagy
A barátaim mellettem, velem
Vannak és biztatnak
Ezek a dolgok azok, amik
A szürkeségnek színt adnak
A szinten maradok, maradok
Egy 4betűs szakmában
Az utolsókat írom, míg van
Tinta a tollam aljában

Verze3: Nem vagyok különleges a társadalom
Alsó szintjét érem el, és pont az van felül
Aki semmit meg nem érdemel
Barátaim, az ell a Szabó, a
Dávid meg a Néger
És még volt pár olyan ember
Aki nagyívben szégyellt
Az álmom szétvert, amit
Kergettem, és elveszett
Amit meg eldobtam magamtól
Az önzetlenül kergetett
Célokat kergetek, mert a cél
Az mindig szentesít, a valósággal szembesít
A sors kegyetlen meccsre hív
Elvétem a dolgokat, hiszen hibátlan
Világ nem létezik, merre felé vezet a jó út
Mindig a rosszakat kérdezik
A kísértés megragad, kiránt
A valóság mélyéről
Ha elgondolkoztál a dolgokról
Szaladj vissza a sorok végéről
Szilárd erkölcsömmel festem a
Valóságot színesre
Csak az életet vázolom, amit élek
Kicsit kifestve első kézből írtam, mert azt
Láttam, amit elém tártak
Ha nem elég egy gond
Még egy párat az élet rád rak
Ilyen az élet, egy kört mérek
De egy menettel intéz el
És ha megnézel, amit még
Nem láttál, kérdezik, hogy mit nézel?
Ez az emberi kapcsolat, amitől
Inkább hányok, mint nevetek
Mi csak átmenetileg hallottuk azt a szót
Hogy szeretet
Csak azt akartam, hogy őszinteség
Legyen a barátság alapja
És ne úgy ítéljünk másoknak
Hogy kinek mi volt a nagyapja
Elérhetetlen valóság, szilánkok mind
Két szemedben, az igazság zárjának kulcsa
Ott van mind két kezedben
Ez egy lidérces valóság, mert
Azt látsz, amit szeretnél
Nézd meg a szíved nem a társad
Hanem egy lírikus ellenfél
Első kézből, a számokban
Íratlan gondolatok halmozódnak
Életre kelnek soraim
Pedig csak a hangok mozognak