Gerola - Eszkábé dalszöveg (lyrics)

Verze1: Szemtelenek az éjszakák, megköveznek
A szavak, erőmből tellene írnom
De ezek olykor csak vadak
Rengeteg jót adtál, rengeteg rosszat
Adtam, úgy, mint te
Egyetlen szavadba kerülne
És bárhova mennék is érted
Te nem kérted, értem, ilyenkor
Teljesen más minden
Lelkem kiszakad a helyéről
De Te vagy az én kincsem
Ezek szavak, olykor nehéz a
Szeretet láthatóvá tenni
Köszönöm hogy vagy nekem, nélküled
Nem lenne érdemes lenni
Kerteket bombázok érzésekkel, fájdalmam
Tompítom viharral
Isten nem enged, közted és köztem a vita
Egy próba diadal cserébe egy szót vár
Tőlünk, őszintén szeretlek
Igazából is mutatom, ezeken, a tetteken
Sokan nevetnek
Megvetnek a csalódások, ha bántasz is, tudod
Megbocsátok ezeket mind megbánom
Ezek kegyetlenek ezek a szóváltások
Berontok a szívedbe, az ajtót
Kegyetlenül csapom zárra
Olvasol a gondolatomban
Rátalálsz minden hibára
Csapdába lépek, pedig javítasz, nem
Aggódom, ha itt vagy
Átcsap a fedélzeten az érzelmi hullám
Ami egyszer itt hagy
Nálatok volt, utána nálunk, és
Legvégül kettőnkkel tartott, a nevek
Amik a szívemben kettészabták a partot
Talán nem is gondolnád
A szavaddal a szeretet pótolnád
Rengeteg bántás, felhők számra
A hibáimat elsorolnád
Egy szó mi szíven talál, egy
Ölelés mi levesz lábamról
Érted mindent megtettem
Lemondtam minden vágyamról
Leolvastad gondolatomat számról, arcomon
Az örömök jele
Ezeket összegezve, mikkel megtelik
Szívem ezzel lesz tele
Illatod orromban, ízed a számban
Mi elvisz az útra
Ha ezeket nem kapom, úgy érzem
Hogy az élet szíven szúrna

A próba diadal, ami majd
Egyszer úgyis véget ér
És a csatatérről az érzés
Végül majd célba ér
Eszkábé, összetört álmok, távolság
Őszintén szeretlek
Szürke ködben, míg meg nem talállak
Addig kereslek… nem nyugszom bele a
Hiányba, mindent megteszek
Elérlek bárhonnan
És ha rossz a kedved, nyugtatlak pár szóval
Ne aggódj, ha veszekszem, és
Ideges vagyok, csak féltelek
Ezt az egyet értsd meg kicsim
Csak erre kértelek

Verze2:
Örömmel látom arcod, szemeid forgását
Ismerem, mint tenyerem
Ez mi kettőnk közt van, lassan több már
Mint szerelem… minden érzés nyomot hagy, ha
Ismersz, ezeket láthatod
Egy félre ment nyíllal, a szívemet akár
Kettévághatod
Egy szóban minden, mint vasban
Ötvözve az anyagok
Repítenek az érzések, betesznek
A fekete angyalok
Ezek reményt adnak, hiszen fénnyel
Érkezel, fénnyel távozol
Az életembe ezekkel szeretet
És sok minden mást hozol
Kopott emlékek, mik fakultak, még
Máig erősen bevillannak
Az őszinte szavak írásától, ujjaim
Már lassan elzsibbadnak
De bírom tovább… Odébb egy
Fikció, mi szertefoszlik
Ez egy olyan álom, ami gyenge jellel él
Még sem oszlik összetartja egy erős érzés, a
Szeretet szakíthatatlan varrat
Gázoltak lelkemben, tapostak át rajtam
Kenték belém a sarat
Mégis talpon álltam, tudtam az
Utam, ami előre visz
Hiszen az a gyenge ember
Aki az érzésekben nem hisz
Félek kimondani, mit gondolok, ez
Az érzés egy börtön
Úgy érzem szétszakadt a világ
Ketten maradtunk ezen a Földön
Egyik oldalon, te a másikon
Én, mi egyszer összeér
Nekem Te vagy mindenem
Nincs mi ennél nekem többet ér
Ez egy vers mi neked szól
Rád tartozik, parton a vallomás
Ismersz már nagyon, észre veszed, ha baj van
A hangom más
Ez egy mindent mondó tollvonás