Gerola - Mégis közr. Triple dalszöveg (lyrics)

Verze1: Barátság… ez egy fogadalom, nem
Töri fel átok, az erkölcsöm szilárd
Hatalmas szikla mégis mögé látok
Fölé szállok, ha kell
Kereslek, mert elvesztél
A szarban hagytalak egyszer
Mégis barátnak neveztél
Nevettél, ha nevettem, sírtál, ha sírtam
Nem kellett a repp, de szöveget mégis írtam
Addig bírtam
Amíg magával nem ragadott az utcarepp
Megkérdezték hogy ez most… a
Gerola cucca lett
Bólogattál… előre haladtunk, évekről évekre
Vetettük a pillantásunkat
Szépekről szépekre
Hajnalig fent maradás után
Szétszedve kezdtük el mert amit látsz
Azt építettük fel saját kezünkkel
Ez lett a második életünk
Amit reszketve élünk
Az igazság a fegyverünk
Mi csak erről beszélünk
Célomat hajtom, hogy megfeleljek
Az elvárásoknak, köszönhetem ezt neked
És az összes meglátásomnak
Szertefoszlott álmaim közt talán még akad ép
Ami csak egyenes út
És nem kettészakadt szakadék
Bár látásom elgyengül, a horizontom eltűnik
Az álmok völgyéből
Most egy reménycsillag feltűnik

A múltam fénylik, éj… De mégis
Úgy érzem, hogy az emlékek közt én is
Csak egy rab vagyok, úgy, mint te… éj
Csak egy rab vagyok, úgy, mint te

Verze2:
Barátság ez alapkő, nem aprócska kavics
Az igazit kerestem, majd körbevett 100 hamis
A reppem nyers, egyenesen az utcáról
A Dávid utcagyerek bazd meg, nem mucsácsó
Boromba kóla, pálinkám keserű
A képlet egyszerű, de mégis bonyolult
Napsütést akartam, majd az ég elborult
Vezérfényem a cél helyett már az álmok
Egy olyan világ, ahol nem
Basznak át a lányok
"és az, te vagy kicsilány"… ismerős mondat
Vajon most is hol vagy? Vajon jól vagy?
Igazából már nem érdekel csak egy álca
Ami egyszer lehull, és a picsába
Küldöm az összeset, egytől egyig
Bánat helyett lírika… így jutottam
El a reppig
Ha az élet csettint, Dávid ököllel válaszol
Csendet szeretnék de, mégis lárma szól
Szívem legmélyén, ami ihleti a dalokat
Nekem passzolhatsz, nem vagyok önző
Bár amíg te kihagyod a ziccert
Addig Dávid gólt lő

A múltam fénylik, éj… De mégis
Úgy érzem, hogy az emlékek közt én is
Csak egy rab vagyok, úgy, mint te… éj
Csak egy rab vagyok, úgy, mint te

Verze3: Csak azt láttam, amit mutattak
Meg amit elrejtettek
A Gergő az őszinte srác
Nem a fejemre ejtettek
Mégis átvertek a meglátások
Amik felkavarnak, csak a horizontom tiszta
De néha megzavarnak
Félrenézem, ami tisztán a szemem
Előtt futott el
Minden vágyam elengedtem, azért túlzok, mer
Így látom, amit kiemeltem, volt
Hogy barátaim irigyeltem
Úgy látod, nevettem
Pedig valójában sírni mentem
Vívni mertem, hogy legalább
Magammal legyek tisztába
Miről szól az életem
Leírom majd az elpén tíz számba
Én az a srác vagyok
Aki, mert nagyokat álmodni
Az álom olyan erősen szorított
Hogy nem tudtam távozni
Én vagyok a szemtanú, de nem láttam semmit
Amiket leírtam azokat láttam
Nem tagadom csak ennyit
Ez nem enyhít, mert félrelökött a
Sorsom, le az útról
Előröl, kezdtem a dolgokat
De nem mindent újból
Valamit folytattam, valamit meg
Eldobtam magamtól
Elváltam az emberektől, és így
Elváltam a haragtól, a szavaktól fejemben a
Gondolatok egymásra születtek
A sorok között az igazság
Fegyverei egymásra tüzeltek
Ezzel üzentek, hogy az ellenségből
Végül barát lesz
Hogy a gé meg a tédé ellenségek
Ugyan hagyd már ezt

A múltam fénylik, éj… De mégis
Úgy érzem, hogy az emlékek közt én is
Csak egy rab vagyok, úgy, mint te… éj
Csak egy rab vagyok, úgy, mint te