Hangyák - Magány dalszöveg (lyrics)

Hasadt elme hangja
A törékeny pillanat vége
Vadász, és a saját vadja
Burkolóznak be a fénybe
Megkövülten állok, elpusztít a látvány
Napkorongok között csillag csillag hátán

Eszményképek falra vetítve
ElmosódnakVisszatérnek
A mélység befogadja, magához húzza õket
Azokat akik félnek, tudatlanságban vergõdnek

S a tudat kettéoszlik
Gondolatok az éjszakában
És a hangok beszélnek hozzám
Itt egy mocskos, hideg szobában

Eszményképek falra vetítve
ElmosódnakVisszatérnek
A mélység befogadja, magához húzza õket
Azokat akik félnek, tudatlanságban vergõdnek

Szenvedésük kései mottója a
Tudathasadásos állapot
Soha az életben nem láttam még
Egy ilyen mocskos állatot
Saját nyálában fetreng, szívja mások vérét
Azzal együtt a tudatot, a világét, a térét

Eszményképek falra vetítve
ElmosódnakVisszatérnek
A mélység befogadja, magához húzza õket
Azokat akik félnek, tudatlanságban vergõdnek

Kafkai magány, amorf a történet
Bárcsak látnád azokat
Mik a sötétségben történnek
De a fény elnyomja õket
Gigantikus a látvány
Napkorongok nõnek, csillag csillag hátán

Eszményképek falra vetítve
ElmosódnakVisszatérnek
A mélység befogadja, magához húzza õket
Azokat akik félnek, tudatlanságban vergõdnek