Hangyák - Tömeggyilkos dalszöveg (lyrics)

Repülõgépként zuhansz a mélybe
Örök sötétben élsz - megvakulsz a fényben
Az árvák könnyei arcodat mossák
Lépteikkel a lelkedet tapossák

Hol fáradt a test - bomlott az elme
A múltat, a jövõt a jelen temette
S belül csak szürkül, pusztul a táj
S én hiába üvöltöm, hogy:

Fáj - a játéknak vége fáj - beszélni félek
Fáj - közöttünk jár fáj? Fáj!

Fáj - mindennek vége fáj - betépni félek
Fáj - közöttünk jár fáj? Fáj!

Csak egy üres könyv vagy sárga lapokból
Egy ellopott hang a régi dalokból
Az utolsó gyilkos a föld tetemén
Kinek az önpusztítás a szemében ég

Hol fáradt

Csak a halál nem fél, karját nyújtja felém
S megbabonáz engem a hideg