Hangyák - Romantika dalszöveg (lyrics)

Nyál ízû romantika az öngyújtó halála
I love you színû arcok de te nem nézel utána
És már te is utálod magadat, és
Már te is gyûlölöd a szavakat, amikkel
Eddig tengetted társadalmi életed
Amit mástól lestél
Mert annyira tetszett, és annyira vagány
És a tévében a gengszter
Is azt mondta egyszer
És a discoban is ez megy, a falu bikája
Aki másra se gondol, de nincs is mivel, mivel
Elhat az agya, de fõ a tartás
A tökéletes feszítés
A hibátlan lazaság, a friss
Lehellet, a lakkozott haj, s
Ha úgy hozza a kedve, egy hajlandó csaj
Akinek minden mindegy, csak
Farok legyen rajta, és te is
Rájössz, mert találkoztok majd ha
Minimális IQ-val a maximumon
Nem szakad rád ez a néma iszony
Mert neked ihleted van az erotikára
És már kevered a
Nyálad a ritka nászra, rövidre
Zárt, kiégett aggyal, iszod
A szódát heroinhabbal, mert
Ugye mindenki hülye, aki nem lövi
Magát, és nem rohad rá a mûanyag kabát
Ott nagyobb az

Arc, mint a váll, s már kevesebb az ember
Mint a nyál
És te már elõre utálod magadat, és
Már elõre gyûlölöd a szavakat, amiket
Most fogsz használni naponta hétszer
Mert megváltoztál és mert rávisz a kényszer
De ezek a szavak már ugyanolyan üresek, s
Ha kijönnek rajtad az értelmi tünetek
Hát mélyen hallgatsz
Arra az idõre, amíg el nem múlik ez
A szokatlan állapot, sirással
Keveredõ furcsa gesztusok
Nem sok a remény, de mégis túléled
Mégis legyõzöd azt a nyomasztó érzést
Amit mindig le
Kell gyõznöd, hogy magadnál maradj
Míg a felszínen
Fuldokolsz, kapálózva küzdesz, kétségbeesve
Keresed magad, hogy el ne süllyedj
És te már hiába utálod magadat, s
Már hiába utálod a szavakat
Amiket mindenki használ naponta százszor, s
Nem jut eszükbe se most
Se máskor, hogy ezek a szavak
Már régen nem szavak
Az igazi szó egyetlen gesztus
Egy félreérthetetlen megnyilvánulás
Egy kimagyarázhatatlan tény