Általános Rizikó - Angyal dalszöveg (lyrics)

Redzs:

Régen kérdően néztem az eget, hogy
Hol van már egy angyal
Összekulcsolt kézzel
Mert az élet nem marasztal
Az élet kemény keze, engem
Is sokszor megtalált
De isten meghallgatott
Elkerültem a kin halált

Mikor megismertelek már tudtam kit
Kaptam az élettől
Egy angyalt ki szárnyaival véd
Arcával meg bűvöl
Isten repített hozzám, tudtam nem
Kell más a világból
Már eleget veszítettemelég volt a hibákból

Nem tudtam, de te kellettél
Hogy fény gyúljon elmémben


Hogy felnyithassam szemem, hogy meglássam
Miért kell élnem
Te lettél a célom, érted teszem amit teszek
Igy hát veled együtt én is sokkal több leszek

Eddig üres lapot láttam, de tudom
Tele van már írva
Csak észre kéne vennem, hogy
Az nem firka rajta
Az a mi történetünk, amit együtt alakítunk
A mi világunk az, amit együtt megálmodunk

Csak te meg én kettesben, a világ legtetején
Ott végre tied lehetek, te pedig az enyém
Nem zavar minket senki, csak egymásnak élünk
Az történik mit mondunk
Nem kell semmitől félnünk

Egy álom válik valóra míg szemedbe nézek
Megdobban szívem, újra érzem, megint érzek
Megismertelek végre, megnyitottad
Lelked felém, erre vártam egész végig
Már a bizalmad is enyém

Te lettél a mindenem
Megismertem a szerelmet
Ha nem csal a szívem
Neked sem kell már keresned
Könnyen beszélek most, hiszen
Nem vagyok zavarban
De ha itt lennél mellettem
Nem úsznék szavakban

Melletted leszek mindig, örökké
Téged foglak szeretni
Míg élek kezedet soha nem fogom elengedni
Nem bántanálak Téged, kezet rád nem emelnék
Inkább hallgasd meg milyennek
Álmodlak meg rég

Szeméből akár a Napból a napsugár
Úgy árad a szépség, minden kőszívet átjár
Kecses mozgása mint egy
Pillangó szárnycsapása
Beteríti a Földet létének mesés varázsa

Feltűnik arcán, az a szelíd mosoly
Bilincs nélkül is érzem, szívem már fogoly
Megbabonáz szemével, olyan mint egy kalitka
Melybe én repültem be, hát ez az angyal titka

Camu:

Őt látom álmaimban, érte élem életem
Ő az egyetlen ki nélkül nem hajtana semmi sem
Mosolyától még a fagyott víz is elolvad
S ragyogó arca minden kételyt eloszlat

Ő nem lehet akárki, csak egy igazi angyal
Kevesebb is lett a menny
Egy gyönyörű szép hanggal
Ha dalra fakadna még a virágok is sírnának
És eltörölné gondolatát az
Ember ezer kínjának

Két szeme, akár két csillag az égboltról
Ilyet nem kaphat csak az
Ki tényleg semmit sem rombol
Kinek oly tiszta a szíve, mint
Egy apró vízcsepp színe
Kinek úgy kezdődött élete
Hogy lepottyant a Földre

Belül szíve mélyén, jóságon
Kívül semmi nincs
Ezért mondom régóta hogy az
Ő lelke tényleg kincs
Nem uralkodik rajta zsarnokság és gyűlölet
Vagy egyéb olyan dolog
Mi egy átlag embert megvezet

Nem mással áldotta meg Isten
Éppen csak ezekkel:
Tiszta lelkével és gyönyörű testével
Megalkotva ezzel a menny
Legszebb teremtményét
Ki leszállva a Földre sem vesztette el fényét

A világ minden boldogsága látszik
Ezen a szép arcon
Akkor is láthatom, ha szememet lehunyom
Mert Őt elfeledni bizony soha nem lehet
Hisz Ő hozott először szívembe igaz meleget

Szelíd, mint a szellő, amely
Most született éppen
Szelíd, mint a madár amelyik ott
Fent száll az égben
Különleges, mint a felhő, melyben
Mindenki mást lát
És mert valóra válthatja akárki álmát

Csókja andalító, édesen elkápráztató
Apró ajka érintése, akár egy szelíd altató
Aranyosan ringató, mély álomba merít puhán
Mely elfeldteti a kínt hogy álom volt csupán

Szeméből akár a Napból a napsugár
Úgy árad a szépség, minden kőszívet átjár
Kecses mozgása mint egy
Pillangó szárnycsapása
Beteríti a Földet létének mesés varázsa

Feltűnik arcán, az a szelíd mosoly
Bilincs nélkül is érzem, szívem már fogoly
Megbabonáz szemével, olyan mint egy kalitka
Melybe én repültem be, hát ez az angyal titka