ANGEL (HU) - Naiv voltam dalszöveg (lyrics)
[ANGEL HU - Naiv voltam dalszöveg lyrics]
I
Sok ember lépett be az életembe
Sok elment, de ez az élet rendje
Nem érdekelne, de fájnak a sebek
Már magam sem tudom, hogy néha mit tegyek
Mint jéghegyek, akadályok előttem
Megtorpanok, de hisz régen felnőttem
Legyőztem nem egyet, és vártam
Hogy jobb lesz
Kit barátnak hittem, reméltem, ott lesz
Mellettem, de el kellett felednem
Mert az szúrt hátba, kiért mindent megtettem
A barátságot, így mélyre eltemettem
Igaz szavakat többé nála nem kerestem
Túl naiv voltam, hogy tisztán lássak
Ő meg álszent, tudta, minden csak látszat
Eljött a másnap, fény derült az egészre
Végig hazudott, csak én nem vettem észre
:
Naiv voltam, elhittem, hogy változol
A hibákért mindenki mást okol
Mindenki belerúg valakibe
És elhiszi, hogy így viheti valamire
Tudod, az, akire én régen vártam
Csak ott létezett, ahol még magasan szálltam
Az álmomban, de kiábrándít a valóság
Ha kinyitom a szemem, jön egy újabb csalódás
I I
Elbuktam a szerelmet, felkapott
Majd elejtett
A forgószél, mit ezer érzés keltett fel
Én sokáig nem hittem el
Hogy a szívemmel játszik, és többé nem felel
De nem érdekel! Többet nem érdemel
Kinél valójában semmit nem értem el
Lehet barát vagy szerelem
Többé nem kell nekem
Lehet nehéz, de úgyis elfeledem
Fele sem igaz annak amit a szemeddel látsz
Ha nyerni akarsz, akkor jól kell
Hogy játssz!
Itt mindenki más, ha lekerül az álarc
Hazug szavakkal, Te is bárkivé válhatsz
Hát válassz! Valóság vagy játék?
De utóbbinál nem maradsz
Csak árnyék számomra nincsenek igaz szavak
Hisz, amit látok, eltűnik egy pillanat alatt
:
Naiv voltam, elhittem, hogy változol
A hibákért mindenki mást okol
Mindenki belerúg valakibe
És elhiszi, hogy így viheti valamire
Tudod, az, akire én régen vártam
Csak ott létezett, ahol még magasan szálltam
Az álmomban, de kiábrándít a valóság
Ha kinyitom a szemem, jön egy újabb csalódás
Sok ember lépett be az életembe
Sok elment, de ez az élet rendje
Nem érdekelne, de fájnak a sebek
Már magam sem tudom, hogy néha mit tegyek
Mint jéghegyek, akadályok előttem
Megtorpanok, de hisz régen felnőttem
Legyőztem nem egyet, és vártam
Hogy jobb lesz
Kit barátnak hittem, reméltem, ott lesz
Mellettem, de el kellett felednem
Mert az szúrt hátba, kiért mindent megtettem
A barátságot, így mélyre eltemettem
Igaz szavakat többé nála nem kerestem
Túl naiv voltam, hogy tisztán lássak
Ő meg álszent, tudta, minden csak látszat
Eljött a másnap, fény derült az egészre
Végig hazudott, csak én nem vettem észre
:
Naiv voltam, elhittem, hogy változol
A hibákért mindenki mást okol
Mindenki belerúg valakibe
És elhiszi, hogy így viheti valamire
Tudod, az, akire én régen vártam
Csak ott létezett, ahol még magasan szálltam
Az álmomban, de kiábrándít a valóság
Ha kinyitom a szemem, jön egy újabb csalódás
I I
Elbuktam a szerelmet, felkapott
Majd elejtett
A forgószél, mit ezer érzés keltett fel
Én sokáig nem hittem el
Hogy a szívemmel játszik, és többé nem felel
De nem érdekel! Többet nem érdemel
Kinél valójában semmit nem értem el
Lehet barát vagy szerelem
Többé nem kell nekem
Lehet nehéz, de úgyis elfeledem
Fele sem igaz annak amit a szemeddel látsz
Ha nyerni akarsz, akkor jól kell
Hogy játssz!
Itt mindenki más, ha lekerül az álarc
Hazug szavakkal, Te is bárkivé válhatsz
Hát válassz! Valóság vagy játék?
De utóbbinál nem maradsz
Csak árnyék számomra nincsenek igaz szavak
Hisz, amit látok, eltűnik egy pillanat alatt
:
Naiv voltam, elhittem, hogy változol
A hibákért mindenki mást okol
Mindenki belerúg valakibe
És elhiszi, hogy így viheti valamire
Tudod, az, akire én régen vártam
Csak ott létezett, ahol még magasan szálltam
Az álmomban, de kiábrándít a valóság
Ha kinyitom a szemem, jön egy újabb csalódás