ANGEL (HU) - Tagadom dalszöveg (lyrics)
[ANGEL HU - Tagadom dalszöveg lyrics]
Ref ()
Tagadom, hogy valaha is szerettelek téged
Tagadd te is, bár nagyon
Jól tudod, hogy véged
Ha rád nézek, elcsábít tekintetem fénye
Még ne menj el, kérlek, ne mondd ki
Hogy vége!
I tagadok mindent, mi rólad és rólam szólt
Ami volt nem számít, nem érdekel a múlt
Mikor szerelem dúlt, kint az ég beborult
Elvadult az érzés, talán gyűlöletté fajult
Elhalkult egy dallam, de egy másik üvöltött
Feltöltött méreggel, szívem új alakot öltött
Jéggé dermedt, többé nincs már rád szükségem
Eluralkodik majd rajtam a női büszkeségem
Üvegbe zárom, mi bennem úgy dobogott
Miben láng lobogott, most örökre megfagyott
Elhagyott a szerencse, bekopogott a bánat
Bocsánat, ha néha én még újra megkívánlak
Itt várlak mindig, de vissza
Soha nem hívnálak
Mit látnak szemeim, azt mondják valóságnak
Helló másnap! Üdv újra itt nálad!
Hogy jól vagyok, csak te tudod
Hogy ez látszat!
Ref ()
I I tagadom, hogy fáj, tagadom, hogy vérzem
Tagadom, hogy lelkemet épp meghalni érzem
Már készen állok, de úgy néz rám két szem
Mintha hibáznék azzal, hogy ha elhinném végem
Én nem kértem, hogy szeresd az angyali énem
De az ördögi lent hagy szenvedni a mélyben
Az égen látom nevemet egy felhőbe írva
A lapon nincs már több szó
Hisz kifogyott a tinta
Ha úgy élném a mát, mintha nem lenne holnap
Akkor bevallanám
Hogy soraim csak hozzád szólnak
De nem foglak keresni, nincs többé te meg én
Előbb állnék egyedül egy magas szikla peremén
Szeretném, ha többé nem éreznék már semmit
Sem itt, sem máshol, nem szeretnék meg senkit
Nem hit kérdése, hogy elérjem, mit akarok
Elég lesz, ha előtted, minden szót letagadok
Ref ()
Még ne mondd ki, hogy vége� kérlek
Még ne� ne mondd ki, hogy vége�
Ref ()
Tagadom, hogy valaha is szerettelek téged
Tagadd te is, bár nagyon
Jól tudod, hogy véged
Ha rád nézek, elcsábít tekintetem fénye
Még ne menj el, kérlek, ne mondd ki
Hogy vége!
I tagadok mindent, mi rólad és rólam szólt
Ami volt nem számít, nem érdekel a múlt
Mikor szerelem dúlt, kint az ég beborult
Elvadult az érzés, talán gyűlöletté fajult
Elhalkult egy dallam, de egy másik üvöltött
Feltöltött méreggel, szívem új alakot öltött
Jéggé dermedt, többé nincs már rád szükségem
Eluralkodik majd rajtam a női büszkeségem
Üvegbe zárom, mi bennem úgy dobogott
Miben láng lobogott, most örökre megfagyott
Elhagyott a szerencse, bekopogott a bánat
Bocsánat, ha néha én még újra megkívánlak
Itt várlak mindig, de vissza
Soha nem hívnálak
Mit látnak szemeim, azt mondják valóságnak
Helló másnap! Üdv újra itt nálad!
Hogy jól vagyok, csak te tudod
Hogy ez látszat!
Ref ()
I I tagadom, hogy fáj, tagadom, hogy vérzem
Tagadom, hogy lelkemet épp meghalni érzem
Már készen állok, de úgy néz rám két szem
Mintha hibáznék azzal, hogy ha elhinném végem
Én nem kértem, hogy szeresd az angyali énem
De az ördögi lent hagy szenvedni a mélyben
Az égen látom nevemet egy felhőbe írva
A lapon nincs már több szó
Hisz kifogyott a tinta
Ha úgy élném a mát, mintha nem lenne holnap
Akkor bevallanám
Hogy soraim csak hozzád szólnak
De nem foglak keresni, nincs többé te meg én
Előbb állnék egyedül egy magas szikla peremén
Szeretném, ha többé nem éreznék már semmit
Sem itt, sem máshol, nem szeretnék meg senkit
Nem hit kérdése, hogy elérjem, mit akarok
Elég lesz, ha előtted, minden szót letagadok
Ref ()
Még ne mondd ki, hogy vége� kérlek
Még ne� ne mondd ki, hogy vége�
Ref ()