ANGEL (HU) - Valóság dalszöveg (lyrics)

Elképzeltem egy világot, melynek
Részese voltál
Aki benne vár engem, az nem te vagy most már
Neked adtam a szívem, de
Te eldobtál magadtól
Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól
Mert ami most még igaz, az
Holnap már csak hazugság
Melletted nem tudtam, hogy mi az a valóság
Arcon vágtak soraid, egy
Közös álom összetört
Csak a fájdalom érzete, ami minket összeköt
Elfutnék a sors elől, de
Már rájöttem, hogy hiába
Ha kell én százszor beleesek
Ugyanabba a hibába
Stabilan állok helyemen, csak te
Vagy, aki megingat, egy eltévedt dal tőled
Mely egy új álomba elringat
De elillant a szerelem, és vele
Minden ami szép volt
Hirtelen borult feketébe odakint az égbolt
Nincsenek többé fények, így
Eltűntek a csillagok, a sötétben nem látod
De egy könnycseppet még itt hagyok

Egy mosoly, egy szó, egy dallam, egy érzés
Egy könnycsepp, egy vágy, egy fénykép
Egy kérdés nincs mosoly, nincs szó, nincs
Dallam, nincs érzés
Csak könnycsepp, csak vágy, csak fénykép
Csak kérdés: Miért?

Mindig erősnek tűnök, de néha elgyengülök
Feltörnek az emlékek
Gondolataimban elmerülök
Egyedül ülök szobámban, párnám
Magamhoz szorítom
Ráborítom a fejem, aztán a nevedet ordítom
Így eltompul a hangom, de
A fájdalom felerősödik
Helyes-e ahogy cselekszem?Mások úgy
Is eldöntik letörlik könnyeimet a szárny
Nélküli angyalok, bármit tennék
Számukra ugyanúgy fontos maradok
Tovább haladok egy úton, de
Nem tudom hova vezet
Akárhová megyek, én ott is megfogom a kezed
A kezdet még szép volt
Visszapörgetném az időt
Ahogy szemembe néztél akkor de
Szívem újra összetört
Nem felejtem, mikor átöleltél, és kimondtad
Hogy szeretsz úgy fáj az, hogy ezentúl
Bármikor mással lehetsz
Ha elengedsz, tedd meg!Nem kell
Hogy tényleg szeress!
A hazug soraiddal kérlek
Engem soha többé ne keress!

Egy mosoly, egy szó, egy dallam, egy érzés
Egy könnycsepp, egy vágy, egy fénykép
Egy kérdés nincs mosoly, nincs szó, nincs
Dallam, nincs érzés
Csak könnycsepp, csak vágy, csak fénykép
Csak kérdés: Miért?

Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom
Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom
Lelkemen áthatol egy érzés és
Átkarol a magány
Kivel örökké együtt leszel
Nem én vagyok az a lány
Volt egy srác, akire vártam
De kifakult a szivárvány
Halvány színekkel tündököl
Lassan megöl ez a látvány
Nem lát már engem többé, nem
Hallja meg a hangom
De én továbbra is, ahogy eddig
Csak önmagamat adom
Egyszer letagadom, máskor bevallom
Hogy őt imádom
Volt, hogy rajta kívül senkii
Nem érdekelt a világon
De mindenáron kivárom, ki néha
Elnézni, ha hibázom
Míg bírom kitárom szívem
Ha félek úgy is bezárom elásom, amit érzek
Nem lesznek többé kérdések
A tévedések ezután csak elfeledett emlékek

Egy mosoly, egy szó, egy dallam, egy érzés
Egy könnycsepp, egy vágy, egy fénykép
Egy kérdés nincs mosoly, nincs szó, nincs
Dallam, nincs érzés
Csak könnycsepp, csak vágy, csak fénykép
Csak kérdés: Miért?