ANGEL (HU) - Végzet - km. SMF dalszöveg (lyrics)
[ANGEL HU - Végzet - km. SMF dalszöveg lyrics]
A pokol tüze éget ott még láthatlak téged
Most véged végre érzed érted eljött a végzet
Mérged átjárta testem
Utolsó csókod rám mérted miért nem érted
Én meg tettem hiába nem kérted
Remélted s reméltem ennek happy
End lesz a vége most megnézheted
Hogy az arcom forró lázban ég-e
Karom liba bőrös lesz érintésed magamon
Érzem kívülről nem látszik, de
Belül régóta vérzem nem értem miért nem
Engeded el még mindig két kezem mond
Miért ragaszkodsz úgy
Ahhoz, hogy te legyél a
Végzetem nevem szívedbe égetem
Mi közbe fáradt szárnyaim tépkedem
Rossz úton lépkedem
De hidd el én már élvezem
Ne közelíts felém ha én
Téged elkerüllek szívemben hagyott
Késeid már régen elmerültek
Véresen a pokoltornád
Tetteden sátáni hangon harsogom én
Már nem szenvedem
Föld alá temettem a rosszat ami
Te voltál szívem minden
Fájdalmat már egyszerűen
Deportál nem hat rám a bánat, mert erősebbé
Lettem mikor könnyek folytak arcomon
Újjá születtem a
Lelkem megnyugszik a szemedben
Kínok villannak
Amit egyszer nekem adtál legyél részese mind
Annak kóstolj bele te is a
Szenvedés keserű ízébe ha rajtam múlna a
Végzet felé ezer ördög kísérne
Akár merre nézek
Fagyos arcod látom magam előtt
Gyerek szemekkel bámulsz rám
Hiszen nem vagy te még felnőtt
Ármod mégis szívembe lőtt
Átszakítva egy felhőt jeges esőt zúdítva rám
Már nem érzékeltem az időt
Gyorsan teltek el a percek
A napok hónapok kellettek
A szavak semmit nem értek
Összetörtek a tettek
Bátran nevethettek rajtam
Könnyedén lepereg rólam
Műtestek itt van mellettem
Már évek óta tollban a pórban egy szólam
A sorban nem egy pontban
Elmondtam ott van forgathatom
Akár jóban rosszban
Csak szóban tök mindegy milyen pózban
Bármit kérhettek tőlem
De én többé nem leszek szótlan
Most véged végre érzed érted eljött a végzet
Mérged átjárta testem
Utolsó csókod rám mérted miért nem érted
Én meg tettem hiába nem kérted
Remélted s reméltem ennek happy
End lesz a vége most megnézheted
Hogy az arcom forró lázban ég-e
Karom liba bőrös lesz érintésed magamon
Érzem kívülről nem látszik, de
Belül régóta vérzem nem értem miért nem
Engeded el még mindig két kezem mond
Miért ragaszkodsz úgy
Ahhoz, hogy te legyél a
Végzetem nevem szívedbe égetem
Mi közbe fáradt szárnyaim tépkedem
Rossz úton lépkedem
De hidd el én már élvezem
Ne közelíts felém ha én
Téged elkerüllek szívemben hagyott
Késeid már régen elmerültek
Véresen a pokoltornád
Tetteden sátáni hangon harsogom én
Már nem szenvedem
Föld alá temettem a rosszat ami
Te voltál szívem minden
Fájdalmat már egyszerűen
Deportál nem hat rám a bánat, mert erősebbé
Lettem mikor könnyek folytak arcomon
Újjá születtem a
Lelkem megnyugszik a szemedben
Kínok villannak
Amit egyszer nekem adtál legyél részese mind
Annak kóstolj bele te is a
Szenvedés keserű ízébe ha rajtam múlna a
Végzet felé ezer ördög kísérne
Akár merre nézek
Fagyos arcod látom magam előtt
Gyerek szemekkel bámulsz rám
Hiszen nem vagy te még felnőtt
Ármod mégis szívembe lőtt
Átszakítva egy felhőt jeges esőt zúdítva rám
Már nem érzékeltem az időt
Gyorsan teltek el a percek
A napok hónapok kellettek
A szavak semmit nem értek
Összetörtek a tettek
Bátran nevethettek rajtam
Könnyedén lepereg rólam
Műtestek itt van mellettem
Már évek óta tollban a pórban egy szólam
A sorban nem egy pontban
Elmondtam ott van forgathatom
Akár jóban rosszban
Csak szóban tök mindegy milyen pózban
Bármit kérhettek tőlem
De én többé nem leszek szótlan