Harloch - A gyűlölet éveiben dalszöveg (lyrics)
[Harloch - A gyűlölet éveiben dalszöveg lyrics]
A gyűlölet vezérel, pusztítás él bennem
Ha te rosszra gondolsz, én segítek benne
Romlást hozok minden, minden földi jóra
Velem tart a Gonosz, a gyűlölet légiója
A gyűlölet ura lettem
A poklok tűzében fürdök
Ha nekem úgy tetszik, én tartok eléd tükröt
Megfertőzlek téged, a lelkedbe oltom vérem
Cserébe nem mást, csak a boldogságod kérem
Sötét éjjelen erdő felett az ősi Hold
Tiszta fényben fürdik az élő és a holt
Nincsen árnyékom, lelketlen halott vagyok
A Hold mossa belőlem a gyalázatot
Fénytelen nappalon új erőre kapok
Hogyha nem vigyázol a lelkedbe marok
Szívedbe kést vágok, az életed tépem szét
Csak halkan súgod nekem: "Ó ne, ne, Széth!"
A fájdalmad látványa boldogsággal tölt el
Nem érzek szánalmat, csak nevetek, hidd el!
Gonosz lényem gyötör, bemocskolja múltad
A ködből születek, a homály elbújtat
Csöndes éjjelen egyedül a Hold alatt
A tisztességből bennem már semmi sem maradt
A Fény mossa lelkem, égő fájdalom bennem
Fáj, mert embernek kellene lennem
Maga vagyok Széth és nem hagyom, hogy élj
Megölöm a jót belédfojtom a szót
Gyűlöletben élsz senkitől sem félsz
Jó tanítvány vagy de ez hidegen hagy
Lelkem fekete a hazug szó ereje
Tart életben még szívem tűzben ég
Szemembe nézel gyűlöletet érzel
Ez volt a célom ez volt a célom!
A gyűlölet éveiben fájdalom él bennem
Ellened vagyok, bárcsak ne ezt kellene tennem
A torkodnak ugrok, gyűlölöm a hangod
Becsukom a szemem, de látom még az arcod
Én hozom el neked minden egyes napod
Hogy a Fényt láthasd, a véremet adom
Lehet, hogy ezt te nem tudod, nem látod
De átélem veled minden, minden álmod!
Ha te rosszra gondolsz, én segítek benne
Romlást hozok minden, minden földi jóra
Velem tart a Gonosz, a gyűlölet légiója
A gyűlölet ura lettem
A poklok tűzében fürdök
Ha nekem úgy tetszik, én tartok eléd tükröt
Megfertőzlek téged, a lelkedbe oltom vérem
Cserébe nem mást, csak a boldogságod kérem
Sötét éjjelen erdő felett az ősi Hold
Tiszta fényben fürdik az élő és a holt
Nincsen árnyékom, lelketlen halott vagyok
A Hold mossa belőlem a gyalázatot
Fénytelen nappalon új erőre kapok
Hogyha nem vigyázol a lelkedbe marok
Szívedbe kést vágok, az életed tépem szét
Csak halkan súgod nekem: "Ó ne, ne, Széth!"
A fájdalmad látványa boldogsággal tölt el
Nem érzek szánalmat, csak nevetek, hidd el!
Gonosz lényem gyötör, bemocskolja múltad
A ködből születek, a homály elbújtat
Csöndes éjjelen egyedül a Hold alatt
A tisztességből bennem már semmi sem maradt
A Fény mossa lelkem, égő fájdalom bennem
Fáj, mert embernek kellene lennem
Maga vagyok Széth és nem hagyom, hogy élj
Megölöm a jót belédfojtom a szót
Gyűlöletben élsz senkitől sem félsz
Jó tanítvány vagy de ez hidegen hagy
Lelkem fekete a hazug szó ereje
Tart életben még szívem tűzben ég
Szemembe nézel gyűlöletet érzel
Ez volt a célom ez volt a célom!
A gyűlölet éveiben fájdalom él bennem
Ellened vagyok, bárcsak ne ezt kellene tennem
A torkodnak ugrok, gyűlölöm a hangod
Becsukom a szemem, de látom még az arcod
Én hozom el neked minden egyes napod
Hogy a Fényt láthasd, a véremet adom
Lehet, hogy ezt te nem tudod, nem látod
De átélem veled minden, minden álmod!