Harloch - Damnatio ad bestias dalszöveg (lyrics)

Sötét, csöndes az éj felhő úszik a Hold elé
Ha a Nap most meghalna
Mindent sötétben hagyna

Van, aki mégse alszik
A szíve dobogása messzi hallatszik
Remeg a teste, az ajka
Már régen nincsen hangja

A Nap első sugarával a Hold utolsó halálával
Kegyetlen hajnal kel

Nyílik az ajtó, vakít a fény
Az arénában tombol a nép
Menekülnek, de egyvalaki
Térdre esik, fohászkodik

De Isten már nem figyel rá
Ami porból lett, legyen porrá
Utolsó percükben magukban vannak
Tudják már, hogy együtt halnak

Éhes vadak üvöltenek
A sikoltások tapsba vesznek
Eltorzult, véres arcok
Húsba vájó tépő karmok

A lelátón forró a hangulat
A mészárlástól jól érzik magukat
Nevetnek rajtuk, nekik csak játék
Holnap is ez lesz, nem lesz ez másképp

A felvert por lassan elül
Az elfolyt vér homokba merül
Csend ereszkedik alá
A holtakon nevet a halál

Nevet, nevet, rajtuk nevet
A maradványuk a porban hever
Embertelen halált haltak
Húsukból ettek a vadak