Harloch - Ahol a remény is meghal dalszöveg (lyrics)
[Harloch - Ahol a remény is meghal dalszöveg lyrics]
Utam már magam járom
Egyedül vagyok ezen a tájon
Végtelen titokhoz közeledek
Előttem sötétlő fellegek
Könnyem sűrű vérré válik, imám semmivé mállik
A halhatatlan télben, völgyben vezet léptem
Furcsa fényben játszik
Ami a völgyből látszik
Ami a lelkemben még él, halovány fényű remény
Érezd a levegőt, szél repítsen téged
Fényben ússzon lelked a messzeségbe
Havas bércek fölött napfény után nyúlj
Lelkem útra készül, testem földre hull
A metsző szél arcomba fúj, érzem
Ez az utolsó út hallom a kardom énekelni
Hagyom a porral eltemetni
A tegnapokkal fogy az élet
Immár a ma semmivé lett
Elértem a völgy végébe, a Tél Várának elébe
Érezd a levegőt, szél repítsen téged
Fényben ússzon lelked a messzeségbe
Havas bércek fölött napfény után nyúlj
Lelkem útra készül, testem földre hull
Utam végén a múltam látom
Magam is múlttá válok
A csarnokban, mely oly kihalt
Ahol a remény meghal
Üdv néked hatalmas isten
Törvény és Igazság Ura!
Íme, most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam
Sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem
Mint a negyvenkét istenét
Kik körülvesznek téged
A törvény és igazság fénylő csarnokában
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Ozírisz színe előtt
Ama istenek tápláléka a kárhozottak vére
A te neved: "A Világrend Ura
Kinek szemei a két isteni nővér"
Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől
Nem okoztam
Egyedül vagyok ezen a tájon
Végtelen titokhoz közeledek
Előttem sötétlő fellegek
Könnyem sűrű vérré válik, imám semmivé mállik
A halhatatlan télben, völgyben vezet léptem
Furcsa fényben játszik
Ami a völgyből látszik
Ami a lelkemben még él, halovány fényű remény
Érezd a levegőt, szél repítsen téged
Fényben ússzon lelked a messzeségbe
Havas bércek fölött napfény után nyúlj
Lelkem útra készül, testem földre hull
A metsző szél arcomba fúj, érzem
Ez az utolsó út hallom a kardom énekelni
Hagyom a porral eltemetni
A tegnapokkal fogy az élet
Immár a ma semmivé lett
Elértem a völgy végébe, a Tél Várának elébe
Érezd a levegőt, szél repítsen téged
Fényben ússzon lelked a messzeségbe
Havas bércek fölött napfény után nyúlj
Lelkem útra készül, testem földre hull
Utam végén a múltam látom
Magam is múlttá válok
A csarnokban, mely oly kihalt
Ahol a remény meghal
Üdv néked hatalmas isten
Törvény és Igazság Ura!
Íme, most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam
Sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem
Mint a negyvenkét istenét
Kik körülvesznek téged
A törvény és igazság fénylő csarnokában
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Ozírisz színe előtt
Ama istenek tápláléka a kárhozottak vére
A te neved: "A Világrend Ura
Kinek szemei a két isteni nővér"
Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől
Nem okoztam