Gombocz Bence - Elengedés dalszöveg (lyrics)
[Gombocz Bence - Elengedés dalszöveg lyrics]
Remeg a szék, a falak szétválnak
Nekem nem kell a drog
Így is eléggé kivagyok!
Földünk elmozdult, elcsúszott a kép
A szavak késnek, így szóródnak szét
Kérve kérlek! Hallgasd meg magad!
Minden éjjel állj ki a Hold alá
Az ég színe kék volt: csak nézz a szemembe
Ha mozog a föld alattad, ülj az ölembe
Egy hegy tetején üvöltsd, s
A metrón, a héven, hol mentél
Mindenkinek súgd meg
Hogy mennyire szerettél!
S nem tudni milyen színű az ég
Földünk elfordult, felgyorsult a lét
A könnyek késnek, nincsen jelenlét
Várva várlak! Hogy tudatodra ébredjél
Minden éjjel tisztulj a holnapért!
A Hold cseppekben, vakító fénnyel
A földre hull, a talajba szívódik, s
Földanya sóhaja elhalkul
A négy elem összhangja egy
Lekváros fánkban összpontosul
Test és lélek végleg egymáshoz viszonyul
Most mikor feltétlenül szeretlek
Tisztán és hirtelen elengedlek
Már tudhatni milyen színű az ég
A lehulló Hold viharban ázunk
S eper színű az ég
A kezemmel takarom a szemed
Tisztulj kedvesem!
Ellökted az ölelő fánkat
Pedig együtt viselhetnénk szárnyat
Elengedsz mindent szépen
S lesz egy kék folt az égen
Nekem nem kell a drog
Így is eléggé kivagyok!
Földünk elmozdult, elcsúszott a kép
A szavak késnek, így szóródnak szét
Kérve kérlek! Hallgasd meg magad!
Minden éjjel állj ki a Hold alá
Az ég színe kék volt: csak nézz a szemembe
Ha mozog a föld alattad, ülj az ölembe
Egy hegy tetején üvöltsd, s
A metrón, a héven, hol mentél
Mindenkinek súgd meg
Hogy mennyire szerettél!
S nem tudni milyen színű az ég
Földünk elfordult, felgyorsult a lét
A könnyek késnek, nincsen jelenlét
Várva várlak! Hogy tudatodra ébredjél
Minden éjjel tisztulj a holnapért!
A Hold cseppekben, vakító fénnyel
A földre hull, a talajba szívódik, s
Földanya sóhaja elhalkul
A négy elem összhangja egy
Lekváros fánkban összpontosul
Test és lélek végleg egymáshoz viszonyul
Most mikor feltétlenül szeretlek
Tisztán és hirtelen elengedlek
Már tudhatni milyen színű az ég
A lehulló Hold viharban ázunk
S eper színű az ég
A kezemmel takarom a szemed
Tisztulj kedvesem!
Ellökted az ölelő fánkat
Pedig együtt viselhetnénk szárnyat
Elengedsz mindent szépen
S lesz egy kék folt az égen