Gombocz Bence - Földlakók dalszöveg (lyrics)

Lépések hangjai szállnak egy bolygó felszínén
Tapossa minden élőlény a földet, de hopp!
Valaki mindig pásztázza a felszínt a magasból
Sok-sok élet, örök lélek üvölt a föld alól!

Ahány lélek van annyi végtelen történet
A régi szerelmek vissza-vissza térnek
A sors vagy valami néha félretol
Mégis mosolyogsz rá az ég alól

Az emlék száma nem kevés, már
Jól tudod, hogy milyen érzés
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán
S a buszon látjuk egymást néhány délután!
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk
Hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más
Az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Mindenki akivel a buszon utazol a testvéred
Bárhol jársz
Bármilyen földet taposol otthonodnak érezd!
Mert az idegen föld a tágas űr
Ahol kurva hideg van
Lesz idő, mikor felfedezzük, ha
Születik egy új szólam
Dallamokat eregetünk néha így dobódunk fel
Ha így teszel a baj nem érhet
A halál így érjen el!

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod
Hogy milyen érzés
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán
S a buszon látjuk egymást néhány délután
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk
Hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más
Az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Látom fent a szabad
Táblát, ott mindünknek marad
Hely, fény, és más egyéb
Olyan ami idelent nem kell még

Lesz majd olyan, hogy másról beszélsz
Lesz majd olyan, hogy többet nem kérsz
Előbb-utóbb felismered a szart
És sokminden idelentről nem kell majd