Gombocz Bence - Kollektív hallucináció dalszöveg (lyrics)

"Ilyen lett a lét, pont ilyen
S a fájdalom az emberek lényévé vált
Az Istenek menekültek az anyagból
A végtelenbe át
Hát akkor felállok! - Súrolnak a bolygók
Egy meteor a szívedbe vág
Hát akkor felállok! - Tarts velem
Bízz bennem

Az erdő érted sír, mert rólad mesélnek a fák
Egy hang most téged hív, a tiéd volt
Csak egy völgynek adtad át
A mindenségnek hiányzol
A nehézség itt nem a halál
Kedvesem változol, a szíved hazatalált
És ezzel jár az, hogy

Hordoznod kell a tüzet babám
Főként ha fázik egy egész ország
A védelem a szívedben van
Legyen hát az határtalan


Így bomlik meg a karma-világ
Hisz a szenvedés vége a nyitottság
Semmit nem tartasz meg belülről
Így száll el a bánat a szívedből

S lehull a mennyből minden virág
Őket magukra öltik a fák
Mi egymással takarózunk
S kézen fogva a földbe olvadunk
Most még villámon utazol velem
De árad az erőtől a két kezem
Nem fogok átzuhanni az életen
Inkább falevélként csendesen

És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk
Úgy súgja felénk (feléd) a karma-világ
Hogy engedj mindent magadon át
Ahogy nem akar más lény valaki lenni
Így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki

És lélegzünk a szívünkkel
S így élhetünk békével
És azért nincs vége már
Mert valaki szíve még fáj

Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs
Ezért nem lehet vége már
Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs
Ezért nem lehet vége már

Hisz a szenvedés lényege, hogy
Azt mi hozzuk létre
És ha a másikra fogod ezt
Majd, holnapra öröklöd a tűzvihart
Ami lerombol téged és másokat, és mégis úgy
Érzed, hogy te vagy az áldozat
Akkor miért csodálkozol? Hiszen most
Is fájdalomért imádkozol!
És így már szép, és így már más
Hiszen mi vagyunk a megoldás:
Létrehozzuk ezt a világot
És elveszhetünk benne, ahogy látod

Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs
Ezért nem lehet vége már
Míg bármelyikőnk szíve fáj, addig nincs
Ezért nem lehet vége

S hordoznod kell a tüzet babám
Főként ha fázik egy egész ország
A védelem a szívedben van
Legyen hát az határtalan
Így bomlik meg a karma-világ
Hisz a szenvedés vége a nyitottság
Semmit nem tartasz meg belülről
Így száll el a bánat a szívedből

Amit gondolsz, amit érzel, amiben hiszel
Azt hozod létre, abból értesz
Félre, abban élsz, abban félsz

Ne válassz gondolatot, ne válassz érzelmet
Csak hagyd elmenni és múlandónak éljed meg
Engedd el a világodat, a
Teljességben otthont kaphat
Hagyd el a véleményed
S lehull így az összes terhed!

Ne válassz gondolatot, ne válassz érzelmet
Csak hagyd elmenni és múlandónak éljed meg
Engedd el a világodat, a
Teljességben otthont kaphat
Hagyd el a véleményed
S lehull így az összes terhed!

S lehull a mennyből minden
Virág, ami ott teher, az itt oldottság
Mi egymással takarózunk
S kézen fogva a földbe olvadunk
Most még villámon utazol velem
De árad az erőtől a két kezem
Nem fogok átzuhanni az életen
Inkább falevélként csendesen
És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk
Úgy súgja felénk (feléd) a karma-világ
Hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni
Így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki

És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk
Úgy súgja felénk (feléd) ez a karma-világ
Hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni
Így szólunk:
Így lehetsz te is mindenség, nem csak valaki

És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk
Úgy súgja felénk (feléd) ez a karma-világ
Hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni
Így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki

És ahogy fúj a szél, és ahogy tűz a nap ránk
Úgy súgja felénk (feléd) ez a karma-világ
Hogy engedj mindent magadon át!
Ahogy nem akar más lény valaki lenni
Így szólunk mi:
Lehetsz te is mindenség, nem csak valaki"