Gombocz Bence - Novella dalszöveg (lyrics)

Fekete jég, alatta tenger halkan elém
Fagyott Hold festi önmagát még egyszer!
Siklunk a jégen, szemben előttem
Meghal az árnyék: ráolvad a fény
De megfagy a könnyed: fázik a fény
Utánunk mindenki bocsánatot kért

Ropog a hó, alattunk tényleg minden fehér
Fél az ember, hallgat az
Ördög, kiált az Isten
Észhez tér nem messze innen
A benned, a bennem, a földben élő kövér
Piszkos arcú élet, a pokolba tévedt
De nem akarom, félek, szétesik a Hold
Kezed fogom, szédülök s vágyak tépnek
Lemaradok tőled, a földre ülök

De nem azért tépnek a vágyak
Hogy fájjon a szív
Csak nincs hely benned elég
Váltsd valóra őket gyorsan
Hogy elférjenek, ne szakadj szét

Kisírt szemedből kifogyott könnyed jelzi
Hogy meghalni nem lesz elég
Akkor kiszállunk: szevasztok, viszlát!
S Tavasz után kiált a Tél

Ekkor kiáltom:
Ki nem mer élni, üljön, Futok feléd!
Elesek, de azért a vágyam dobom feléd
Elvétem, hideg hóval te nyakon találsz
Földre ér a sálad, fehér lett minden kabát!
Rázom az ágat, s nyakunkba hullik a hó
A cipőm is elázik, bassza meg így a jó!
A pólóm alá most végre hó kerül
Gyorsan kóstold meg, hogy milyen ízű

A hó! A jég! A szél! előbújik lassan
Gyorsan nézd: A fű! A fák! A föld!
Egy hóembert gyorsan, mielőtt jaaaaj
Jól van kész, az orr is és minden!
Vállad a fejemnek több mint elég
Most érzem úgy, mintha egy kicsit elfáradnék