Gombocz Bence - Gondolat dalszöveg (lyrics)
[Gombocz Bence - Gondolat dalszöveg lyrics]
A szemedből kilopja a színt
De előbb én bokán rúgom
Ám a végzetet így csak elodázom
Hazudsz a világról, ott többé nap nem kél!
Angyalok szívéből csendesen ömlik a vér
Munkáját végző derék halál hadat üzen!
Bármit mondasz megszépül, s én elhiszem
Így élünk – halunk – félünk
Te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér
Kerülünk – utálunk – félünk
Nem nézünk a napra
Mintha meguntuk volna azt
Hogy nyugszik és kél
Így élünk – halunk – félünk
Te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér
Kerülünk – utálunk – félünk
Nem nézünk a napra, mintha megtudtuk volna
Hogy miért nyugszik és kél
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél
Mintha megtudtuk volna
Hogy miért nyugszik és kél
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!