Gombocz Bence - Égitestek dalszöveg (lyrics)

A Hold egyszer a Naphoz ment
Megkérdezni milyen népszokás
Van az embereknél arra, hogy
Az élet örök elmúlás

És mire jó az a bolygó
Miért vannak olyan sokan?
Hát menj és nézd meg magad - mondta a Nap
És üdvözölöm a napraforgókat!

Ha egy bogár vagy itt egy erdő padlóján
Szemben fákat irtanak
Vajon ott mennyire választhatsz már?

S ha egy kóborkutya vagy itt
És vergődsz utcán, ételt keresel
Vajon ott mennyire választhatsz már?

És ha egy gyermek vagy itt, aki védtelen
És utálni tanítanak, de szeretni nem?

S ha felnőtt ember vagy, mi lesz veled?
Választasz-e, amikor már lehet?

És néhány özönvíz után
Most már minden éjjel hajnalán
Mindig más az égbolt alá áll
És üvölti minden síkon át, hogy:

Az egyetlen emlékem
Hogy csak a lélegzetem maradt már
Az egyetlen népszokás, hogy
Mind együtt lélegzünk át, minden változást

Te vagy a Hold, és mi vagyunk a csillagok
Ide jöttél, s így láthatod
Hogy hová hullnak a csillagok
Hol születnek angyalok

Ezért vagyunk ennyien, ezért nehéz idelenn
És égből van a tested
És égből van a testem, égből vagyunk

Mert ez a bolygó egy angyalképző